Aggódnom kell, hogy megszólnak az emberek, hogy házasságon kívül születik a gyermekem?

Én 25000-es városban lakom. Rólunk azt sem tudják az emberek,hogy nem vagyunk összeházasodva.

Senkinek semmi köze hozzá, hogy hogy éltek.

A párod örülni fog, csak fel kell fognia, hogy mi a helyzet. Ha már felfogta, akkor ő is segíthet a családjának a lecsillapításában. (merthogy szeret, és neki te vagy a legfontosabb)

Sok boldogságot!!

az mit jelent, hogy kikészült? mi a véleménye?

szerintem az, hogy megszólnak-e nem fontos. próbáljatk meg leülni és megbeszélni, hogy menyiben befolyásolja az ő karrierjét egy gyermek. egyébként ha eljegyzett valszeg komolyak a szándékai, és a baba nem változtat rajta. lehet kell neki idő amíg megszokja a gondolatot. és ez nem a szülei élete, hanem a tietek, kettőtöké és a születendő gyermekeiteké:)

Először is gratulálok a babához:-) Az első időszakban kiemelten fontos hogy vigyázz magadra, amibe beleértendő a lelki nyugalom és harmónia. Ha szeretitek egymást a pároddal, akkor minden nehézségen átjuttok. Mi is mikor a babát vártuk nem voltunk házasok. Ma már talán nem olyan "szokatlan" ha egy pár még nem férj és feleség és úgy várják babájukat. Sokkal fontosabb, hogy együtt legyetek szeretetben és boldogságban. És egy házassagi papírt bármikor követheti egy válási papír, míg a baba egy életre össze fog kötni Titeket! Beszélgessetek sokat a pároddal és hidd el mikor már látja gömbölyödni a pocidat, vagy elmegy az uh-ra, akkor már neki is sokkal "kézzelfoghatóbbá" válik, hogy jön szerelmetek gyümölcse:-)

Boldog babavárást:-)

szia!

amikor én terhes lettem a kisfiammal - ő most már 5 éves- akkor én 22 éves voltam, a párom 20! én nagyon örültem neki amikor kiderült, hogy jön a baba, mert én mindig is családcentrikus voltam. A páromtól tartottam egy kicsit mert őt még nagyon fiatalnak tartottam hozzá. Amikor megmondtam neki, akkor láttam rajta hogy a szive mélyén örül, de tartott attól, hogy mit szól a családja. De amikor a család "elfogadta" akkor már felhőtlenül örült és nagyon jó apa.Szerintem a párodnál is ha a szülők elfogadnák akkor ő is máshogy állna a dolgokhoz, bár kicsit furcsa, hogy 29 éves és még mindig a szülőkre hallgat. Mi nem házasodtunk össze, csak akkor amikor a kisfiúnk egy éves volt. És nem volt nagy hacacáré, csak polgári a családdal. Így is boldogok vagyunk. Mi nem városban lakunk, falun, de igazából nem foglalkoztunk vele, hogy ki mit mond. Amikor úgy éreztük, hogy mi tényleg összetartozunk, akkor tartottunk esküvőt. Most várjuk a második babánkat!

Drukkolok neked, hogy a párod elfogadja azt, hogy babátok lesz, és szerintem ennek elfog jönni az ideje. Te ettől függetlenül örülj a picinek, ne idegeskedj( tudom könnyű mondani), de az kihat a babára is, és ő szegénykém tényleg nem tehet semmiről!

LÉgy jó!:)

szia

mi se vagyunk összeházasodva, ez nem fontos.

az én páromnak nagyon korán jött ez a baba dolog, örült is neki meg talán nem is.mindig mondta, hogy majd akkor lesz gyerek, ha kinn lesz stb..

aztán ahogy egyre kézzel foghatóbb lett a babó, látszik a pocim, mozog a baba, érzi ő is, látom rajta, hogy örül ,várja.most már a finisbe vagyunk még lenne 3hetem, de már mindennap mondja, hogy ő tudja hogy a héten megszületik.szóval lehet izgatottabb mint én.

beszéljetek róla, beszéljétek meg minden rendben lesz.

sok boldogságot!!!

Valahogy próbáld meg érzékeltetni a pároddal, hogy most nem kiakadnia kell, hanem felnőtt emberhez méltóan viselkednie. Nem a párod ellen vagyok, félre ne érts, biztosan jó ember, ha szereted és vele vagy, egyszerűen azt gondolom, hogy 29 évesen már nem kell meglepődni azon, ha az embernek gyereke születik, főleg akkor nem, ha ez egy komoly kapcsolaton belül történik meg. (A futó kalandokból történő gyerekvállalás egy másik tészta.)

Akárhogy is számolom, volt már ideje karriert építeni, nem mondhatja, hogy nem volt meg rá az esélye, hogy ennyi év alatt olyan munkát szerezzen magának, amiből családapa lehet, elvégre nem 19 és nem is 23 éves. Egyébként meg az ő karrierjén nem hiszem, hogy csorba eshet egy gyermek születésével, mert gondolom te szeretnél majd otthon maradni a babával, te hordod ki, te szoptatod, a te éveidről van szó, ő addig nyugodtan építgetheti a karierrjét. Sőt, szerintem sokkal jobban lehet haladni úgy a munkában, hogy otthon egy család várja és van egy nyugodt háttere.

Ugyanakkor azt hiszem, hogy ebben a történetben a szülők még ludasok. A párod egyedüli gyerek, vagy egyedüli fiú? Mert talán el lett kicsit kapatva. Pontosabban elfelejtették elengedni a kezét, márpedig azt hiszem, hogy egy szülőnek ennyi idősen már nincs joga ehhez. Támogatni lehet, tanácsokkal ellátni lehet, de el kell engedni. Ők mikor házasodtak? És mikor vállaltak gyereket? Talán 40 évesen? Bár a kor itt nem számít. Azt hiszem,hogy ha kiakadnak azon, hogy a majd 30 éves fiúk apa lesz, akkor 5 év múlva sem viselnék ezt jobban.

Szorítok értek, sok sikert, üljetek le és beszéljétek át az egészet. Neked most tényleg nyugalomra van szükséged, ha kétségek között maradsz, akkor ezt nem kapod meg.