Leírtam a baba születés történetét, írnátok véleményt? Az apa nem látta, lehet nem is fogja, nem tudom mit szólna hozzá.

De téged felcsináltak egy nyaraláson, kérdező:D nem szerelemgyerek lett, hiszen akkor lenne apja és ti együtt élnétek.

Semmi baj azzal, hogy ez történt, de be kell vállalni, nem kell hazudni a gyereknek!

egyébként, ha szépet akarsz olvasni, akkor olvass verseket, azok nem giccsesek és szánalmasak, mint amit te írtál. Lelked gyönyörű óljának lámpafénye őrizze álmod ma este, kérdező:D

:):) utolsó :) :)

De tényleg, kérdező. Ebből a sztoriból az jön le, hogy megismerkedtél valakivel, nem védekeztél, és terhes lettél.

És ez a valaki nem is tudja, hogy lesz egy gyereke. Tudod egyáltalán a címét?

A "születésem története" a szülés gyerekszemszögből. Leírod max az előtte való estét, hogy már anya tudta, vagy épp teljesen váratlanul indult, és onnan az út a kórházig, a szülésnél kik voltak jelen, röviden leírva hogy könnyű vagy nehéz érkezés volt, és kész.

Ha mindenféleképpen ragaszkodsz a többi történethez, akkor onnan írd, amikor eldöntöttétek, hogy gyereket szeretnétek. Írd le mennyire vártátok, stb. A többi nem kell ide. Ha én elkezdeném írni, hogy ismerkedtünk meg a férjemmel, meg merre jártunk a gyerek TERVEZÉSE előtti 9 évben, akkor oldalakat töltenék meg. Teljesen felesleges, nem oda illő.

Példák születésem története címszóval:

[link]

[link]

[link]

Sajnos nincs időm szépen átírni, újra fogalmazni, de az első gondolatom ez lett volna a történetedből. Csak kérted hogy fogyasztható módon írja le ezt valaki.

9 hónappal ezelőtt, édesanyám Németországba utazott. Nem remélt túl sokat a nyártól, de élvezte a szabadságot, mely végre rátalált.

Egy váratlan találkozás azonban megváltoztatta az egész életét.

Tudjátok van egy érzés, ami megmagyarázhatatlanul hajt két embert egymás karjaiba. A hirtelen felismerés, a fellángolás, az ismeretlenül történő másik iránti rajongás érzése ez.

Persze anya tudta, hogy nyáron könnyű boldogságot találni, mikor süt a nap, nincsenek hétköznapi feladatok, és az ember csak úgy él a semmibe, az érzelmei által vezetve.

Nem titok, hogy ki volt ez a felbukkanó idegen. Az én édesapám. Az első pillanattól kezdve megszűnt számukra a külvilág, nem létezett más csak ők. Mindegy volt merre mennek, mit csinálnak csakis egy dolgot tartottak szem előtt, hogy együtt, vidáman, szerelemesen.

A kalandok, az együtt töltött órák felejthetetlen szép napokká váltak csupán, hiszen véget ért a nyár elérkezett a búcsú pillanata.

Könnyes szemmel, fájó szívvel váltak el egymástól. Nem sejtették még, hogy ők már örökké egyé váltak. Nem sejtették a csodát, mely anya szíve alá fészkelte be magát észrevétlenül, titokban, de örökre.

Engem!