Gyerekvállalás albérletbe?

Igazad van utolsó, de mi inkább úgy döntöttünk, inkább hitelt fizetünk 15 évig, még ha kicsit nehezebb is, de a 15 év lejártával a lakás a miénk lesz! Albérlet esetében fizetsz 15 évig valaki zsebébe és ennyi. Ha már így is, úgy is fizetnem kell, akkor már azt nézem, MI hogy járunk jobban.

A szerződésről meg annyit, h itt, ahol mi lakunk pl. ilyen nem is létezik. Ha kérsz albérleti szerződést, hülyén néznek rád és egyből magasabb lesz a bérleti díj, és akkor már ott vagyunk, h a lakáshitelünk kevesebbre jön ki.

De hát mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó. Nekünk így jobb, így biztonságosabb. Szerencsére tudjuk fizetni a hitelt és ha minden jól megy, nem várjuk meg a 15 év leteltét, hanem hamarabbb visszafizetjük és pár év múlva lesz egy tehermentes, saját lakásunk, ahonnan már nem tehet senki az utcára. Eladhatom, ha megszorulok, kiadhatom, ha kicsit jobban megy a szekér és megörökli a gyerekem. Az albérletező ugyanúgy fizet évekig, mint mi, csak ő mindezt majd nem mondhatja el. Mondom ezt úgy, h 6 évig albérletben éltünk, szóval van összehasonlítási alapom.

Na igen, a szerződés pont az ilyesmi miatt fontos, így nincs az, hogy holnapra húzzunk el. A mostani lakásra pl. hároméves szerződésünk volt, pont azért, mert én nem akartam, hogy amíg ide járok a szomszédba az egyetemre, illetve a gyerek ide jár oviba, ami tőlünk három perc, az alatt az idő alatt egyszer csak kelljen a tulajnak a lakás, és el kelljen hurcolkodni innen.

Ja, és amúgy ez nem Budapest, bár igaz, megyeszékhely, de az egyetem miatt itt kb. pár hónap van, amikor tényleg lehet lakást keresni. Ez kb. június-július, mert ilyenkor épp kiürülnek a lakások (augusztusban már verekedni kell érte), és a január-február (gondolom akkor is van valami költözködési hullám, de mi tipikus nyári költözködők vagyunk).

Szóval szerintem nem egy rossz dolog az albérlet sem, csak kell hozzá némi tapasztalat, rá kell jönni a módjára, hogy mikor érdemes keresni, hogyan kell tárgyalni a kiadni szándékozókkal, és a szerződésnél mire kell figyelni. Ja, és némi emberismeret sem árt hozzá. Azt már messziről megérzem, ha valaki át akar vágni, vagy csak szimplán nem biztos a dolgában (pl. kiadja a lakást, mert épp nem tud jobbat kitalálni, de azért benne van a pakliban, hogy pár hónap múlva igényt tart rá).

Mondjuk nem mondom, jó dolog lehet egy saját lakás, de én az előnyeit maximum akkor tudnám érzékelni, ha hiteltörlesztést sem kellene fizetni. De azért lássuk be, a legtöbben nem zsebből fizetnek ki milliókat. Amíg meg nincs kifizetve a lakás, addig nekem semmiben nem lenne másabb, mint egy albérlet. Ugyanúgy havonta fizetni kell. Esetleg még többet is, mint az adott településen egy átlagos lakbér. Ha annyit szánnék törlesztőre, mint amennyit most lakbérként fizetünk, akkor kb. 30 évig fizetnénk, cserébe oda lennénk láncolva egy lakáshoz, költeni kellene rá folyamatosan, aztán ha teszem azt, valamiért már nem praktikus ott lakni, vagy csak szimplán romlik a környék, akkor onnan jóval macerásabb lépni, mint új albérletet keresni.

Mi 6 év alatt egy olyannal se találkoztunk, aki adott volna szerződést. Mert nem akar adót fizetni utána. Vagy ha ragaszkodtunk a szerződéshez, olyan árat mondott, h nekünk az diákként/pályakezdőként túl magas lett volna, kb. mint egy lakás törlesztője. Akkor még nem tudtuk volna fizetni, de alig vártuk, h végre a sajátunkat fizethessük már. Teljesen más érzés igazán otthon lenni, mint valaki más lakásában, az olyan átmeneti, ideiglenes.

Ja...volt olyan tulaj, aki szinte hetente feljött vmilyen ürüggyel, h szétnézzen, ellenőrizzen minket. Na onnan két hét után költöztünk. Ahogy arról a helyről is, ahonnan nem tudtuk kiirtani a hangyákat, mert hiába volt szakszerű rovarirtás, ha az alattunk lévő nénike nem engedte be a rovarirtókat. Hangya volt a lezárt cukortartóban és vastagon mászkáltak a fogkefén is. CSak a költözés maradt. Gyerekkel, sok cuccal ez drága mulatság lett volna.