Gyerekvállalás albérletbe?
Néha elgondolkodom a témán. Mindig úgy voltunk ezzel a párommal, albérletbe nem, csak sajátba. Ugyanakkor kicsit megnéztem a reális jövőképünket.
Én nettó 90 körül keresek (plusz cafeteria), ő 100-120. Két szobás albérletünk 25 ezerbe kerül, plusz a rezsi, ami hála a spórolásunknak, nem olyan vészes. (nincs tv, az energiatakarékos hűtő egy évben max 6-7 hónapot megy)
Az ételen drasztikusan spórolunk, hogy azért havi 60-80-at félre tudjunk tenni. Sajnos a megtakarításunk nem halad még olyan jól, mert mindig van valami váratlan kiadás. (De legalább saját bútoraink vannak)
Úgy gondolom, ebből 2-3 éven belül nem lesz normális mennyiségű önerő. Azzal tisztában vagyok, hogy hitelre szükség lesz mindenképp, ha 40 éves korunk előtt akarunk lakást, de nem mindegy, mennyire és milyen feltételekkel.
Úgy érzem, ha ilyen körülmények közé vállalnánk akár csak pár év múlva is, óriási felelőtlenség lenne. Mégis tudom, hogy sokan megteszik, több gyereket is vállalnak. Mi csak egyetlen egyet akarunk.
Érdekelnének olyanok tapasztalatai, akik hasonló cipőben jártak, esetleg rosszabb helyzetben.
25 N, 30 F
Nálunk úgy volt, hogy minimum az ingatlan 20 százalékát kérték önrészként. Nos, ez egy olcsóbb ingatlan esetében is valamennyivel nagyobb összeg volt, mint ami nekünk akkor megvolt, de végül kiderült, hogy a 20 százalék önrész bizony nem is elég. Több ismerősöm járt úgy, hogy összeprópolták a 20-30 százalék önrészt, vígan mentek hitelért és ennek ellenére sorban utasították el a kérelmeiket a bankok.
(Az én munkahelyemen nekem van egyedül két diplomám, mégis kevesebbet kapok mint az egyetemi diploma nélküli kollégám, aki mellesleg férfi, én meg "csak" nő vagyok. Ő magasabb posztot kapott ilyen-olyan alapon. Megtámadni meg nem tudom, mert papíron szépen le van írva minden, el van intézve a helye. Szóval addig amíg így mennek a munkahelyeken a dolgok, addig nincs is értelme továbbképzésekre menni. Én is azt hittem, hogy feljebb kerülök és valamivel többet kapok majd, de nem lett belőle semmi. A két éves képzésre szánt pénzemnek lehet jobb helye is lett volna...)
Mi albérletben nevelünk gyereket, és így vállalunk másodikat is. Nem írom le sokadjára, hogy nekünk miért jobb így, a lényeg az, hogy nem igazán tapasztaltam eddig még semmi hátrányát. Mondjuk ha az ember lakást keres, a legjobb, ha őszinte a leendő főbérlővel. Mi pl. most fogunk költözni, tudta, hogy van már egy gyerekünk, de azt is elmondtuk, hogy szeretnénk még egyet. Nem zavarta, azt mondta, ez a mi dolgunk, amíg a megbeszéltek szerint fizetünk, addig neki semmi köze hozzá, hogy mi hogyan élünk. Szerintem ez korrekt hozzáállás. Teszem hozzá, nagyon szép lakást sikerült találnunk, igaz, beletelt pár hónap keresgélésbe, mert valóban voltak olyanok, akik már a hirdetésben kikötötték, hogy gyerekeseknek nem adják ki. Vagy éppen a lakás volt olyan ótvar sok helyen, hogy nekünk nem kellett volna, vagy irreálisan drága volt, vagy csak simán nem ott volt helyileg, ahol mi szerettük volna. De azért végül sikerült olyat találni, ami minden szempontból megfelelő, és a főbérlő is normális. A mostani meg nagyon sajnálja, hogy elmegyünk. Itt, a mostani környékünkön főleg egyetemisták laknak, és nagyon örültek neki, hogy az elmúlt három évben nem volt gondjuk arra, hogy nyáron üresen áll a lakás, hogy nem akarjuk tologatni a fizetési határidőket, hogy kiköltözéskor a megbeszéltek szerint kifestünk, szóval hogy velünk tulajdonképpen a világon semmi gondjuk nincs.
Szóval azért na, nem minden főbérlő irtózik a gyerekes családoktól, főleg ha pár évig már adott ki lakást egyetemistáknak (mondjuk amíg itt laktunk én is egyetemista voltam, más kérdés, hogy gyerekkel, családdal).
Abban a városban, ahol most élünk, közel egy évig nem találtunk kiadó albérletet, pedig neten és újságban is mindig néztük. Erről is úgy szereztünk tudomást, hogy ismerősök költöztek ki, és szóltak.
Az állandó költözésből is kezd elegünk lenni. Ez a harmadik albérletünk. Az elsőben éltünk 4 hónapot, menni kellett, mert hirtelen eladta a lakást, a következőben 8 hónapot voltunk, aztán a szüleimhez kényszerültünk, mert máshol lett állásunk, de ott nem volt albérlet. Szóval itt. Egy évet vártunk, mire találtunk. Itt szeptember óta vagyunk...
Ez a vándorcigány élet fárasztó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!