Nem hívő anyukák! Milyen vezérelv szerint éltek?

Ahhoz,hogy tudjuk,hogy mi a jó,nem kell hívőnek lenni.

A hívőket tiszteljük és nem akarjuk nekik bizonygatni,az ateista gondolatokat.Mindenkit úgy kell elfogadni,ahogy van.

Hú, én ezt nem igazán értem. Nem csak a hívó tudja megtanítani mi a jó és mi a rossz.

Hiszem, hogy van aki vezet minket odafentről, de nem vagyok mélyen vallásos. Igyekszem egyelőre azt tanítani, hogy rossz az, amivel bajt, kárt okozunk magunknak vagy másoknak.

A hívőkkel semmi bajom, addig, amíg nem akarja rám erőltetni a nézeteit, és nem akar "megtéríteni".

Nekem nem kell útmutatás ahhoz, hogy tudjam mi a jó és mi a rossz.

Ezt az ember tudja.

Pl. légy udvarias, ne légy nagyravágyó, légy tisztességes, ne csalj, ne hazudozz, ne tégy olyat másokkal, amiket magadnak se szeretnél.

Ezek nem Bibliai elvek, bár jó részüket alkalmazzák, de ezek magától értetődőek.

Nekem nem a külvilág határozza meg az értékrendem, és nem is egy vallás. Én magam.

Engem katolikusnak neveltek, később jöttem rá, hogy nem tudom feldolgozni az egyház álnokságát, így ma már nem vagyok hívő.

Alapvetően szerintem a tízparancsolat elvei egész jól lefedik azokat az elveket, amelyeket egy normális erkölcsi érzékkel bíró ember is követésre méltónak tart. Mondhatni, hogy eszerint nevelem a gyerekeimet.

Példák: tolerancia, tisztelet, alázat – a tiszteletet viszont nem mindenáron, hanem alapvetően mindenkinek megelőlegezve, azonban, ha kiderül, hogy nem szolgál rá, akkor csak azért nem várom el a gyerekemtől, hogy tiszteljen valakit, mert mondjuk idősebb nála. Az alázatot – ami egy könnyen félreérthető dolog, mert nem megalázkodást jelent – úgy értem, hogy egyrészt a saját „munkájával” kapcsolatban legyen meg benne (ne legyen elbizakodott, törekedjen a jó teljesítményre), másrészt másokkal szemben legyen alázatos, ismerje el az erőfeszítéseiket (sajnos úgy látom, ez a felnőttek közül is sokaknak nem megy). Arra nevelem, hogy legyen elfogadó, ismerje fel, kiben mi a jó, és lássa meg, hogy mindenkiben van jó és rossz is – gyerekszinten: ne csúfolódjon, mert tudja, milyen rossz, ha csúfolják, és hogy mindenkit lehet valamiért csúfolni. Legyen jellemes, mondjon igazat, vállalja a tettei következményét akkor is, ha tudja, hogy hülyeséget csinált, és tán meg is fogják büntetni érte. (Én nem fogok rá haragudni, ha hülyeséget csinált, bevallotta, hogy ő volt és akár intőt hozott.)

Ilyesmik. :) Ha röviden akarnám összefoglalni, a vezérelv az „élni és élni hagyni”, ne tegyen tehát olyat mással, amit nem szeretne, hogy vele tegyék.

Hogyan viszonyulok a hívőkhöz? Irigylem kicsit őket, jó lehet vakon követni egy „vezért”, aki megmondja a tutit. Enélkül, úgy érzem, sokkal rögösebb az élet útja.

Szerintem sem kell hívőnek lenni ahhoz, hogy helyes értékrendre tanítsuk a gyereket. Nem érdekel, ha valaki hívő, rá tartozik.

Egyébként 2 hívő családot ismerek jobban (jehova szomszéd, katolikus osztálytárs általánosban). Mindekettőt verték a szülei.