Hogy lehet ezt ép ésszel kibírni?

Kb. egy éve döntöttük el a feleségemmel, hogy gyereket vállalunk! És innentől kezdve mintha kicserélték volna!

Kicsit olyan, mintha minden hónapban megbolondulna, agyba-főbe tesztel, hőmérőzik, kiborul, ha nem jön össze.

A házaséletünk olyan, mint egy előre tervezett munkarend!

Előre tudom, hogy termékeny napjaiban van, mert olyankor sokkal kedvesebb, és persze szex is van.

de kb. csak ilyenkor, aztán olyan az egész, mintha meg kellene erőszakolnom, hogy legyen köztünk valami.

Minden csak ekörül forog. Mutogatja a terhességi tesztet, hogy látom-e rajta a csíkot, mert ő látja. Én meg nem látok rajta semmit. ez egy veszekedés. Aztán megjön neki, az még egy veszekedés.

Szóval nekem elegem van ebből az erőltetett, tervezett gyerekcsinálásból. Egész egyszerűen már kedvem sincs szexelni, mert tudom, hogy csak azért kedves, mert peteérése van.

Már mondtam neki, hogy nekem nem megy ez ennyire katonásan. De az egy újabb veszekedés és sírás táptalaja lett.

Hogy lehet ezt ép ésszel kibírni?