Elsírhatom a bánatom?
5 éve vagyunk házasok a párommal, van 2 gyönyörű gyerekünk. Mindkettő egészséges, anyagi gondjaink sincsenek. Sajnos egyre magányosabbnak és mellőzöttebbnek érzem magam. Ő nagyon sokat dolgozik, aminek örülök is , hiszen legalább nem egy naplopót fogtam ki magamnak. nagyon keveset vagyunk együtt, mert ha hazajön, akkor kint a műhelyben folytatja vagy késő lévén fürdés után megy aludni. Rengetegszer leültem vele beszélgetni erről és arról, hogy a gyerekek azért nem akarnak odamenni hozzá mert eddig sem foglalkozott velük. szereti őket, de nem tud mit kezdeni velük. sokszor sírnak, hisztisek is, egyszóval hangosak, amit ő nem szeret.
Az igazi szerelme a vadászat. nézzük pozitívan, jobb mintha gépezne. de a vadászat után illik beülni a kocsmába, ahonnan nehéz elszakadni, hiszen ilyenkor összeülnek a vadásztársak és jönnek a sztorik.
és ott van a másik haveri társaság, ami elég széles. minden hétvégére jut egy összeülős vacsiest. ide néha elhívják az asszonyokat is, de a gyerekek miatt nem mindig tudok menni.
a barátnőim szép lassan eltávolodtak, pedig tényleg igyekeztem tartani a kapcsolatot, és igyekeztem más anyukákkal is barátkozni. (de néha úgy éreztem csak kihasználnak...mindig én menjek, mindig én telefonáljak...stb)
Boldogtalannak érzem magam, és nem tudom hogy lehetne ezen változtatni. régen megbíztam a férjemben, ma már csak félve. igyekszik úgy feltüntetni mások előtt, mint egy hárpiát, aki nem engedi a férjét szórakozni a nehéz munka után. Pedig tényleg nem ilyen vagyok és emiatt egyre többet sírok. és ezen szerintem az sem fog változtatni, ha visszamegyek dolgozni.
köszönöm a tanácsokat, sok hasznos van benne. megpróbálom összeszedni a bátorságom, és kimozdulni itthonról. sajnos összesen 3 barátnőm volt eddig is, egyik külföldön él, a másikkal felvettem a kapcsolatot. remélem lesz belőle valami. sajnos nagyon nehezen barátkozom. valamilyen szinten félek megbízni az emberekben. megpróbálok némi önbizalmat összeszedni. elhagyni biztosan nem fogom a férjem, mert nagyon régimódi vagyok és szívem mélyén még mindig szerelmes.
talán azért nem veszi komolyan amit mondok, mert nem veszekedni szoktunk, egyszerűen csak bőgök és kérdésekben teszem fel a gondjaimat. ( ez egy saját praktika ami valamilyen szinten bevált. pl: miért ilyen soká jöttél? nem szertsz itthon lenni? jobban hangzik mint ha azt mondanám: te sosem vagy itthon.
de sajnos még nem tudom hogy hova is mehetnék szórakozni, de a következő évre megvan a fogadalmam: változtatni kell.
köszönöm a válaszokat.
Nem ismerem a férjedet de a férfiakat igen. Azt tudom, hogy a királynőket szeretik és nem a szolgákat!
Ha változást akarunk akkor először is nekünk kell változni. Nem biztos, hogy a külön szórakozásban van a megoldás de a külön kikapcsolódásban mindenképp! Fűzhetsz akár gyöngyöt is! Ha benned megmozdul, megváltozik valami akkor a férjedben meg fog!
Nem lehet, hogy a férjed egyszerűen csak nem családcentrikus? Milyen az "apaképe"? Mit látott otthon?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!