Ti elmondanátok neki? (abortusz)
23 éves vagyok, 13 hetes terhes. Fogamzásgátló mellett estem teherbe(valószínűleg gyomorrontás vagy hasonló miatt nem hatott, előtte három évig szedtem minden probléma nélkül) egy viszonylag friss kapcsolatban. Ijedtség miatt az első gondolatom az abortusz volt, de pár nap alatt meggondoltam magam, rájöttem, hogy nem tudnám elvetetni a babát. Jó anyagi körélmények között élek, nem vagyok már tizenéves, van állandó bevételem, van kitartásom, türelmem, és igazából mindig családra vágytam.
Szóval úgy gondolom külső akadálya nincs. Csak azt kellett eldöntenem, hogy a párom mit szólna hozzá. Szóval miután elújságoltam neki a hírt, figyeltem. Több megjegyzése volt, hogy nem nagyon akar családot, negyven felé is bulizna és fiatalabb lányokat szedne fel(pár évvel idősebb nálam). Ráadásul elég érzékeny, könnyen felfújja az apró tökéletlenségeket az életében.
Az első reakciója az volt, hogy öngyilkos lesz ha megtartom a babát. Ezt többször hallottam tőle, azt is, hogy nem tudná feldolgozni. Én megszerettem, nem akartam ekkora felelősséget tenni rá, nem ő vállalta. Ráadásul logikusan nézve nem egyezik a jövőképünk, mint a négy hónap alatt kiderült, baba nélkül sem lett volna sok jövőnk együtt.
Úgy gondoltam, hogy én vállaltam, az én döntésem, az én felelősségem. Neki nem akartam elmondani, nem is sejti, hogy megvan.
Most viszont beszéltünk, és közölte, hogy csak hisztizett, az öngyilkosságot sem gondolta komolyan, azt is mondta, hogy annak is örült volna, ha megtartom a babát, csak ne szigetelődjek el tőle. Elvileg az esne neki a legrosszabbul, ha úgy nevelném fel egyedül, hogy őt kizárom.
Nem tudom, hogy mit higgyek, elbizonytalanodtam.
Továbbra is úgy gondolom, hogy tönkretenném vele azt az életet, amit elképzelt magának, amire vágyott. Másrészt nem hiszem, hogy annyira komolyan mondta ezeket, utólag(mert ugye úgy tudja, hogy megtörtént az abortusz) könnyű okosnak, bátornak lenni.
De mi van ha tévedek? Ha más reakciót kaptam volna tőle a hónapok alatt, biztosan elmondtam volna, de így úgy gondoltam két életet mentek meg.
Örülök, hogy sikerült figyelned.
A babát mindenképp megtartom, egyedül is megpróbálom felnevelni. 13 hetes, már nem lehet elvetetni, nem is akarnám.
A kérdés az, hogy az apja tudjon-e róla?
Én a helyedben elmondanám neki, hogy megtartottam a babát. Így tiszta. Aztán, hogy ő mihez kezd az infoval...
Viszont az tisztáznám vele, hogy ne váltogassa a véleményét. Nincs baj, ha ő nem akarja ezt a babát -a leírtak alapján ezt vettem ki a szavaidból-, de akkor pár hét vagy hónap után ne jöjjön gondos apukát játszani!
De úgy korrekt, ha beszélsz vele.
Úgy gondolom joga van tudni, ha mégse tetszik neki a helyzet, megteheti, hogy lelép. Az írásodból úgy látom nem nagyon zavarna téged. Viszont lehet, hogy végül örülne neki, ki tudja? 1 próbát megér, nem ?
Ha te lennél a férfi a kapcsolatban, milyen lenne neked ha, lenne 1 gyereked de még a létezéséről se tudnál aztán esetleg 10-20 év múlva felkeresne... nem lennél dühös az anyjára?
Miért nem mondod meg neki, hogy ez a kapcsolat szerinted halálra van ítélve, viszont úgy döntöttél, hogy a babát mégis megtartod. Ha szeretne részese lenni a gyermek életének, akkor felnevelhetitek "közösen" (a nevére veszi+ kap láthatási jogot, gyerektartást fizet) ha pedig nem érdekli a gyerek, akkor hagyjon benneteket békén.
Szerintem vagy olyan értelmes nő, hogy ha a második opciót választja, akkor nem fogsz az ajtaján dörömbölni gyerektartásért. Elvégre közösen abban egyeztetek meg, hogy elveteted.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!