Hogy döntenétek ebben a helyzetben? Karrier vagy család? Kislányom most 10 hónapos. Pár hónapon belül döntésre kellene jutnom. (Bővebben lent)

Kedves Kérdező!

Ha jól értem, 1,5 éves lesz a kicsi, amikor visszamennél, nyugodtan fogadd el az állást, 1,5 évesen semmi problémája nem lesz a bölcsivel. Én 2 évesen vittem bölcsibe a kislányomat, de ha lesz második babánk, 1,5 évesen nyugodt szívvel beadom, nagyon szeretett bölcsibe járni, abban a korszakban már nagyon hiányzott neki a gyerektársaság. Az anya-gyerek kapcsolat nem azon a fél éven múlik. A barátnőmnek munkája miatt 1 évesen kellett beadnia bölcsibe a kislányát, semmi problémát nem okozott a gyereknek, semmilyen hátrányt nem szenvedett.

Viszont ott van a sok "3 éves korig szigorúan otthon anyával gyerek" - akiket nem bírnak beszokatni az óvodába, mert nem tud leválni az anyjáról.

Én a helyedben elvállalnám a munkát is, ettől még ugyanolyan jó anya leszel, nekünk is szuper a kapcsolatunk a kislányommal, pedig 2 évesen ment bölcsibe. Ja, és se a bölcsiben, se az oviban nem volt gond a beszokással. :)

A gyerekek "másolnak". A nevelés nem direktben történik, hanem látnak, figyelnek, átvesznek, indirekt módon.

Egy önmagát gyötrő, mártírként feláldozó anya ezerszer rosszabb, mint egy olyan, aki boldog.

Nálunk anyám áldozta fel magát mártírként, apám rengetegett dolgozott. Mégis vele van több emlékem, ő mosolygott többet. Kevesebb, de minőségibb időt töltött velem.

Anyám meg 30 évesen vágta a fejemhez, hogy "bezzeg ő otthon szenvedett, hogy nehogy felborítsa a napirendemet és a kis lelkem jól fejlődjön". Kösz, nem kellett volna, a lelkemnek jobb lett volna egy hektikusabb, de kiegyensúlyozottabb anya. Íyg volt egy mérsékelten neurotikus, antiszociális anyám, aki a társadalom felé mutathatta, hogy ő bizony otthon votl velem.

Igen, fejlesztett, mondókázott - de mégsem maradt meg túl sok kellemes emlékem róla. Apámról annál több, pedig néha csak heti egy napot láttam, vagy otthon dolgozott és fél szemmel/füllel figyelt csak.