Család vagy szerelem? Ti hogy döntenétek a helyemben?
Sziasztok!
A történet lényege annyi, hogy apám gyűlöli a páromat, és nem engedi, hogy együtt legyünk. Babát várok tőle, de apám nem engedi, hogy elismerje. Nem engedi, hogy szóba álljak vele. Másik városban (faluban) lakik, tőlem 30km-re.
Én 24éves leszek, van már két gyermekem, egy váláson túl vagyok, amit a párom végigcsinált mellettem. Sőt! Mellettem állt/áll mindenben. Nem tökéletes, de én így is szeretem. Elfogadtuk egymást.
A lényeg.... a párom a szüleivel él...most épp nincs melóhelye, de bármikor el tud helyezkedni, szerencsés szakmája van. Vele meg kellene oldanom a lakhatást, új helyre vinni a gyerkőcöket oviba, és megszokni egy másik életformát. Ugyanakkor apum...nos állandóan szidja őt. Itt legalább tető van a fejünk felett, de meddig? Hiszen egy beteges 70éves öregember, akivel ugye bármikor történhet valami, hiszen az egyik lábfejét amputálták, volt agyinfarktusa, stb. Igaz, most néha segít anyagilag, de ennyi. Vele nincsen segítségem a gyerekekkel. És 6hónapos terhesen elég gáz, hogy nem tudok pihenni, mert állandóan ugráltat. Ráadásul császárra készülünk, így az első hetekben mindenképp kellene segítség, hiszen már a 3.császárom!
Ezek fényében, Ti hogy döntenétek a helyemben?
válasza: válasza: válasza:
válasza:24 éves vagy, szerintem itt az ideje, hogy önálló legyél. Ennyi idős korban ne apukád mondja meg, hogy mit csinálj. Egyébként miért utálja ennyire?
Mondd meg neki, hogy szeretnéd élni az életed a pároddal. De persze ezután se hanyagold el apukádat.
válasza:Bocsáss meg, de nem egészen értem, hol itt a kérdés. Szerinted a párod tökéletes, vagy legalábbis megbízható, aki mellett normális életre számíthatsz. Mellesleg elfogadja és neveli a két gyerekedet, és az ő gyerekét hordod a szíved alatt. Ha apád nem képes elfogadni a választásodat, szíve joga, te viszont felnőtt nő vagy, a gyerekeidnek apára van szüksége. Nem is értem, hogy merült fel a kérdés, hogy apád ellenszenve miatt hagyod el a gyerek apját! Majd ő is megbékél, ha meg nem, akkor sem hiszem hogy ilyen dologba beleszólása lenne.
Nem az apáddal kellene nevelned a kicsiket, hanem a pároddal. Persze hogy meg kell szokni az új helyzetet! Mindenki így indul..
Nos, apám katona...ilyen nevelést is kaptunk. 14éves koromtól önálló voltam. Saját ház, férj, meló, gyerekek. Aztán a férjem beleszeretett valakibe...ezért ment tönkre a dolog. A ház két néven, eladtuk. Fél éve kerültem vissza apámhoz, azért, hogy ápoljam. Akkor még úgy volt, elfogadja a páromat. Itt lakott velünk 5hónapig. Igenám, de ő fiatal, tele barátokkal, nagyon nagy családdal, és ha hívják segíteni, megy. Én nem bántam, ha ment, mert abból anyagilag általában jól jöttünk ki, vagy épp így nyaraltuk majd egy hetet.... csak apám nem tudta lenyelni.
Igazából nem az a baj, hogy nem vagyok önálló, hanem félek attól, hogy megismétlődik az, ami a volt férjemmel.
válasza: válasza:Na így már érthető.
Miért ismétlődne meg? Nézd, neked már saját gyerekeid vannak, saját családod. Ők kell legyenek az elsők. Természetesen ez a te döntésed, de én azt mondom ennek fényében dönts, hogy neked mostmár ők az elsődleges család, az ő érdekeiket kell nézned. Szereted a párod, szereted a gyerekeidet, babát vársz. Nincs apukádnak beleszólása abba, hogy a párod a nevére veszi-e a gyereket vagy sem, és abba sem, hogy téged feleségül vesz-e.
De mégis mi a baja a jelenlegi pároddal?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!