Szabadság vagy szerelem?

Azért irok ide mert érdekelne a véleményetek, hátha van valaki, aki hasonló börben van mint én, de minden tanácsot szivesen fogadok....

28 éves lány vagyok, független természetű. A hosszútávú jövőképemben egy család áll, férjjel, gyerekekkel. Talán ennyi idősen már rajta is kéne lenem az ügyön, de úgy érzem még nem akarom ezt. Anyagilag független vagyok, és most indul be a karrierem is.

Ami a problémám, hogy kezdem azt érezni, hogy ez a családos jövőkép sosem fog engem elérni. Jelenleg párkapcsolatban vagyok, egy tündéri sráccal aki szeret. Mégis kezdem elmarni magam mellől. Tudni kell rólam, hogy ritkán járok fiúkkal, a 20-as éveimnek ő a második komoly kapcsolata, előtte egyedül voltam, buliztam, pasiztam, jól elvoltam. Nagyjából mindig is kielégitett ez az állapot, hogy nincs velem senki, hisz nem kellett felelőséget vállalnom senkiért, úgy buliztam, ittam, flörtöltem, hogy nem volt soha semmi következménye. És ezt imádtam csinálni, de azért félig mindig hiányzott, hogy valakit szeressek, vagy viszontszeressenek. Bár sok fiúhoz volt közöm, nehezen kötődtem, kötődöm bárkihez is, ritkán vagyok szerelmes. Aztán megismerkedtem ezzel a sráccal. Lassan ment, de végül elkezdtünk járni. Szépen lassan megszerettük egymást, össze is költöztünk. Mivel komolyak a szándékaim vele, értelemszerüen le kellett mondanom valamiről: a féktelen bulizásról. És erre nem ő kért meg, én akarom, mivel egy adott alkoholszint felett nagy a veszély, hogy flörtölni kezdek másokkal és élem a világomat mint egyedülálló koromban, és tényleg nem akarom őt megcsalni.

Mostanában azzal kezdett a párom jönni, hogy nem érzi, hogy boldog lennék. Én annak érzem magam, de tény, hogy sokat vagyok lehangolt... és ma volt egy komolyabb konfliktusunk. Mult honapban egyedül voltam nyaralni (még akkor fizettem be, amikor ő még nem volt komolyabban a képben), és a párom megtalálta a képeket ami ott egy buliban készült egyik este. Persze féltékeny volt, ezt meg is értem, de mégis a legnagyobb baja az volt, hogy azt a boldogságot látta a képeken az arcomon, amit (állitása szerint) nem annyira lát ha vele vagyok, sőt ha vele bulizom se. Én ezt nem értem/nem érzem, de elhiszem neki, főleg, hogy anno a másik komoly kapcsolatom is folyton erre panaszkodott. Ott a végére meg is változtam azt hiszem és tényleg rossz irányba, rengeteget voltam lehangolt, és nem akarom hogy ez megismétlődjön... Kicsit félek, hogy a szabadságvágyam elnyomásának ez az ára, de ha nem nyomnám el akkor valószinüleg nem tudnék megmaradni egy kapcsolatban.

Minden tanácsot szivessen fogadok, mit tegyek, hogy megmentsem ezt a kapcsolatot de mégis én is maximálisan boldog legyek ? Szeretem őt és bármit megtennék érte, de ő nem lesz boldog velem ha valami nem változik...