Nyaralni megyünk télen januárban férjemmel, volt már aki itthon hagyta 2 hétre gyermekét, ha igen hogy viselte?

Eszembe nem jutna, hogy a gyerek nélkül menjek nyaralni, főleg nem ilyen hosszú időre. Mi egy család vagyunk, a családunk szerves része a gyerek is. Nem szobanövényt, vagy kirakatbabát szültem.

De ha nálatok gyakran előfordul az ilyesmi, tehát ha hozzá van szokva, hogy anya és apa hetekre felszívódnak, mert nyaraláskor a gyerekük nem tartozik a családhoz, akkor nyilván nem lesz vele nagy gond, túléli ahogy eddig is.

(Csak halkan jegyzem meg, és tudom meg leszek ezért kövezve, de annyira nem értem az ilyen szülőket. Van, akinek nem való gyerek, nincs ezzel semmi baj, én őszintén tisztelem azt, aki beismeri, hogy ő az a típus, akinek fontosabbak a bulik, a kettesben nyaralások, a gyerekmentes élet, mint a gyerek. De azt, aki ilyen típus, nem is akar megváltozni, de azért gyereket vállal, nos azt nagyon nem értem.)

Nahát, de sok ellenszenves ember van itt, akik a gyerek nélkül már lélegezni sem tudnak...

Ha a gyerek nagyon közeli, bizalmas kapcsolatban van a nagyszülőkkel, akkor elképzelhető, hogy nem lesz gond.

Ilyen korban nem olyan fejlett még az időérzékük, nem fogják fel igazán a különbséget 1 és 2 hét közt.

Akármennyire is szeretem, imádom a lányom, néha igenis jól esik kettesben kikapcsolódni a férjemmel, élvezni azt, hogy csak egymásra figyelünk.

2 hét utazás maga volna a mennyország nekünk, biztos végigszeretkeznénk, örülnénk, hogy nem kellene figyelni, mikor milyen hangosak legyünk, alszik-e a gyerek stb. :)

Nem lélegezni nem tudunk a gyerek nélkül, hanem elfogadjuk a tényt, sőt, örülünk neki, hogy a családunk immár nem csak kettőnkből áll, hanem mi, a saját akartunkból létrehoztunk egy másik embert, aki ugyanolyan közel áll hozzánk, mint mi egymáshoz.

Akinek a gyerek nélküli lét maga a mennyország, az minek vállal gyereket? Nincs azzal semmi baj, ha valaki így gondolkodik, azzal viszont már baj van, amikor valaki szül egyet csak azért, mert így illik, így szokás, lehet vele menőzni a játszótéren stb, aztán azt se tudja hova passzolja le, mert fontosabb 2 hét kufircolás, mint a gyerek.

Sajnálom, hogy nektek nem olyan fantasztikus és szenvedéllyel teli a szexuális életetek, gondolom, a kielégítetlenség miatt irigykedtek :))

Nem álszentség felvállalni, hogy valakinek fontos a szex.

Nem ez a jó anyaság mérvadója. Ha nem látod a soraim jelentését és csak azt szűröd ki belőle, hogy szuper lenne megszabadulni 2 hétre a gyerektől, akkor valóban sajnállak szerény értelmi képességeid miatt.

Mindenkinek szép hétvégét kívánok!

13-as voltam

Egyetértek a kérdezővel. Minden hasonló kérdésnél jön a sok szuperanya, akik egy lépést sem tesznek a gyerekük nélkül. Én meg azt mondom, hogy ők nem csinálják jól, mert önállótlan lesz a gyerekük, de ez mindenkinek a maga döntése. Nem attól leszek jó anya, hogy minden gondolatomat csak a gyerek teszi ki. Neki is kell egy kis tér, ugyanúgy a szülőnek is kell saját idő. Attól, hogy gyerekem van, még nem szűnök meg létezni én, mint személy.

Szerintem igenis arra is meg kell tanítani, hogy képes legyen mással is ellenni valamennyi ideig, ne ordítson, ha anya kiteszi a lábát a szobából. Ez nem azt jelenti, hogy magára hagyom és nem is gondolok rá. Ha jó kezekben van (nagymama, akivel szeret lenni), akkor mi ezzel a gond?

Ha a nagyinál vagyunk, én fokozatosan szoktatom rá, hogy egy-egy órára elmennek sétálni, éjszaka a nagyi szobájában alszik. Szóval ne legyen állandóan csak velünk.

Igenis vannak olyan dolgok, ahová pl nem tudod magaddal vinni a gyereket. Délután elmegyünk megnézni egy cseppkőbarlangot (ez mondjuk csak 2 órás program, de a fiam nem is 2,5 éves még), és oda nehézkes lenne babakocsival menni. Tudom, itt jönnek a szuperanyák, hogy ahová nem lehet vinni a gyereket, oda mi se menjünk.

Szerintem a sielés is ilyen. Az egyik szülő nem tudna sielni, mert a gyerekre kellene vigyáznia.

Na, hogy a kérdésre is válaszoljak: ha a ti gyereketek hozzá van szokva, és szeret a nagyival lenni, szerintem megoldható. A két hét talán sok, én is csak egy hétre mennék.

És biztos úgy csinálnám, hogy egyszer-egyszer kettesben mennénk, máskor meg a gyerekkel is.

Kedves Kérdező!

Azért a konkrét kérdés esetében az ősanyázás kicsit túlzó. Nagyon sok kisgyerekes szülő normális felnőtt életet is él a gyermeke mellett, járnak társaságba, szórakozni, étterembe, sportolni, esetleg még egy-egy hosszú hétvégére is elmennek a gyerek nélkül feltöltődni. Ha emiatt valakit elítélnek az tényleg szomorú. De ti 2 hétre mennétek a 2 éves gyerek nélkül nyaralni. Nem nagyon fogsz személyes tapasztalatot olvasni senkitől. Elég sok ismerősöm van, de ez senkinél nem szokás. Egyetlenegy ismerősöm sem hagyja ki a gyereket a családi nyaralásból. Nemcsak az anyák, hanem az apák (köztük az én férjem, annak idején az édesapám) sem szeretnek 2 hetet az ilyen korú gyerekük nélkül tölteni. Ez nem jelenti azt, hogy mi (illetve az összes ismerősöm) össze van nőve a gyerekével, illetve hogy nincs szexuális életünk. Ilyen alapon, ha nektek el kell utazni azért, hogy szexeljetek, akkor ezen a két héten kívül nem is csináljátok?

Amikor mi születtünk a testvéreinkkel, anyukám mindegyikünkkel 1,5 évet volt otthon mert visszahívták jobb állással és fizetéssel.

A következő nyarat már úgy kellett megoldani, hogy pár hetet a nagymamánál voltunk. Tehát 2-3 éves korunk között került erre sor mindhármunknál. Nagyon jó gyerekkorunk volt, jó a kapcsolatunk anyukánkkal. A húgom szülésénél ő volt bent, amikor én szültem 2 hetet volt itt segíteni. Mindenben számíthatunk rá, egyáltalán nem lett ettől rossz a kapcsolatunk. Teljesen megbízok benne, tudom hogy bármiben számíthatok rá.

Nekünk még nincs 2 éves a lányunk, most 1 hetet nyaralt velük a Velencei-tónál. Semmi gond nem volt.

Szerintem is sokkal több férfi vágyik pár napra kettesben a párjával, mint ahányan bevallják. Csak félnek a veszekedéstől, a hisztitől, nem mernek erről beszélni a feleségükkel, ami nagyon szomorú :-(