Összevesztem a párommal, nagyon megbántott. Ti mit tennétek?

Ma délután felhívtam, hogy munka után hozzon a gyerekeknek kekszet, mert este mindig esznek és elfogyott a kedvencük.

Mikor hazajött nem hozott semmit, de az unokaöccsével jött. Mondta elmegy mindjárt a boltba. Oké. Mikor indultak a két gyerkőc is ment volna velük (3 és 2 évesek), de az már nem tetszett neki. Pedig mondtam elvihette volna kicsit őket, mert 8 hetes terhes vagyok, egy kis pihenés jól jött volna, ha csak fél óra is.

De nem akarta, végül csak az egyiket vitte volna, pedig 2 unokatesója is ott volt segítségnek. Én mondtam, akkor ne vigye egyiket sem. Erre nem ment el ő se. Amúgy arra ment ki az egész, hogy a kocsmába is be tudjon menni, azért nem akarta elvinni a gyerekeket. Vigyem le én ha akarom, miért nem viszem le. Egyszerűen nem érti meg, hogy fáradt vagyok, kimerültnek érzem magam. Úgy irigylem azokat a nőket, akiknek a párjuk segít, vagy tegnap is a játszótéren a gyerekek vagy az apjukkal voltak lent, vagy mind a két szülőjük lent volt.

Erre megkaptam, hogy csinálom pi...t, meg k...a vagyok, még k...nak sem lennék jó. Nem csinálok itthon semmit. Most is már begörcsölt a hasam, pedig saját felelősségre megyek vissza dolgozni, mert már most magas a vérnyomásom, mind a két terhességem alatt toxémiám volt, de a tgyás kezdetéig szeretnék dolgozni, hogy jó gyedem legyen. Így nem is tudom, megtartsam-e a babát egyáltalán?