Mit tegyek ha így összevesztem Édesanyámmal, mit gondoltok ebben a helyzetben? (Részletek lent)

A helyzet az, hogy a legkisebb testvérem igen csak kései gyermek a családban. Édesanyám nagyon rizikósan vállalta be (mind egészségügyileg mind anyagi helyzetet tekintve) így a terhessége alatt folyton idegeskedett és nem csak a terhessége alatt, hanem a szoptatás időszakában is. Az, hogy emiatt vagy nem emiatt egyelőre nem bizonyított, de a kistestvéremmel meglehetősen sok a probléma, annak ellenére, hogy alapvetően egy jólelkű, aranyos kisfiú, többnyire kezelhetetlen és magatartászavaros, mondhatni kibírhatatlan a viselkedése. Sokat volt passzolgatva, Nagyszülőkhöz ill. a középső testvérem is rengeteget vigyázott rá, Apukám külföldön dolgozik, Anya pedig a saját dolgait rendezgette így nem sok ideje jutott rá ...

Én azalatt az idő alatt amíg ott éltem teherbe estem, de amint a baba megszületett elköltöztem a férjemmel külön lakásba. Ameddig ott éltem (terhesen) nagyon sokat veszekedtünk sajnos Anyukámmal, ennek is megvoltak az okai és én is sokat idegeskedtem...

Na de hogy a lényegre térjek! Az én kislányom is sokszor akaratos, hisztis és elég sokat mérgeskedik. Ezt Édesanyám rendszeresen szóvá teszi, néha sértő jelleggel és azt is hozzáteszi, hogy annak ellenére, hogy a testvérem milyen most, Ő 1 évesen még nem volt ilyen "idegbeteg". Ezeket én eddig elengedtem a fülem mellett, tudván, hogy Anyukám elég rossz bőrben van, egy műtét is vár rá, rengeteg teher van a vállán, plusz családi gondok...Nem akartam veszekedni Vele. De az utóbbi időben sajna szinte semmit nem tudunk megbeszélni, mivel nagyon ideges folyton Anya, így rögtön felkapja a vizet mindenre ... Legutóbb amikor ott voltam látogatóban először csak azzal kezdte, hogy látja, hogy a hisztisségét tekintve semmit nem változott a lányom...Ezért még nem szóltam semmit, nevettem rajta. Utána a kistesóm játszott a lányommal és mondta Neki Édesanyám, hogy ne piszkálja a kislányomat mert mérges lesz ... és halkan megjegyezte, hogy bár Ő mindig mérges. Utána én ezen így 1 év után kicsit kiakadtam és visszaszóltam és utána csak annyit mondott, hogy jólvan akkor nem is szól mostmár a lányomhoz egy szót sem ha így jobb és tudja, hogy Ő a köcsög meg a rossz szülő...Utána nem szóltunk egymáshoz és láttam, hogy feltűnően kerül engem is és a lányomat is kerülte, nem szólt hozzá így megfogtam, felöltöztettem és eljöttem onnan. Azóta sem beszélünk, engem viszont nagyon bánt a dolog, de azt sem hagyhatom, hogy folyton megjegyzéseket tegyen a kislányomra. Tudom, hogy valahol a lelke mélyén úgymond nyugtatni próbálja magát, hogy nem az Ő felelőssége az, hogy a testvéremnek milyen viselkedése lett és talán ezért piszkál engem és a kislányomat... Azt azért tudni kell, hogy Ő nem rossz ember, de rengeteget szenvedett élete során, a házassága is tönkrement, plusz minden anyagi terhet Ő intéz, Ő visel a vállán plusz egészségügyileg is nagyon rossz helyzetben van... De ez évek óta így megy, soha senki nem mondta még meg Neki, hogy mennyire rossz dolog, hogy mindenkivel csak azért kiabál mert Neki rossz... Nem tudom mit tegyek, tudom, hogy ha elmennék hozzá összevesznénk, mindig így van, ismerem. Tudom, hogy csak kiosztana...De ugyanakkor nagyon bánt...