A feleségem azt kéri, hogy köttessük el magunkat mindketten, mert így az igazságos. Jogos kérés?

sajnos én ilyen családban nőttem fel. És ő is...

így teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy senki nem szent és egyik pillanatról a másikra nyúlcipőt vesz.

Van szeretet és ragaszkodás is, de a szeretetem másodlagos. elsődleges a Fiam biztonsága (és a születendő gyerekeké) és igen az is hogy ne legyen több testvérük idegen nőtől.

Ha szét megyünk nem a boldogsága fog érdekelni! Az addig érdekel míg együtt vagyunk tovább nem. Legyen boldog mindenki ez természetes. De gyökeresen új életet ne tudjon kezdeni!

Gondold csak át, hogy mennyi olyan gyerek van aki apa/anya nélkül nő fel! Ott is lehet asszony meg a férj biztos volt benne, hogy ez örök kapcsolat és nem kell véglegesítés mert jajj de szeretem és vele halok meg! De lehet egy harmadik belerondít aki mindent tönkre tesz... Ez egy biztosíték..

Én elfogadom, hogy sokan nem tartják ezt normális dolognak Én igen.

És nem is csodálkoztam nővéremen és sógoromon, hogy őt most császár után véglegesítik sógorom meg utána megy ha tesóm már bír a két gyerekkel.

Nekem sem egészségügyi szempontból nem javallt több baba(nagy méh műtét + emiatt császárok).De a korom miatt sem volt tervben több gyerek(kitolódott a gyerekvállalás)kettő volt az álmunk,kettő is van.Így közös döntés értelmében én megcsináltattam,de föl sem merült hogy ezért a férjemnek is kellene...Kiegyensúlyozott,boldog életet élünk,tudom ez nem garancia semmire,de ahogy hiszek a házasság intézményében,úgy a válás intézményében is.Akárhogy alakulna én már másnak nem szülnék,ő pedig ha már külön életünk lenne azt csinálna amit csak akar.

Szerintem ha valakiben egy ilyen kérés,és nyilván félelmek a jövő alakulásától fogalmazódnak meg ,ettől a végleges beavatkozástól,annak nem szabad megcsináltatnia!Ez a módszer csak akkor jó,ha nincs "mi van ha"!!!

A férfi és nő szerepe sosem volt "igazságos" biológiai szempontból sem ,ezen már nem múlik,hülyeség.Ezzel az erővel nyissák már fel apuka hasát is,csak hogy tudja milyen a császár :D

:)

Nem magyarázkodok, nincs miért! Kinek mi fér bele...

Én szeretem Őt és megteszem, hogy Ő biztonságban érezze többek közt magát! És ugyanez fordítva.

nem azt mondtam, hogy velem tölti minden percét. Ez nem cél! :) Én a gyerekeim jövöjét igyekszem minden lehetséges módon biztosítani. Az ő helyüket más gyerek ne foglalja el az apja szívében vagy hátránya ne szülessen abból, hogy esetleg új gyerekekkel gazdagszik bármelyik szülő... Ez ilyen egyszerű a mi álláspontunk szerint. Nem kényszer egyik részről se mi ezt normálisnak tarjuk... Nem úgy kezdődik egy ilyen beszélgetés, hogy vagy megcsináltatod vagy elhagylak... Mi békésen normálisan megtudtuk beszélni! Így ad nekünk biztonságot... Hogy mondjam még?

Ezzel az erővel én is mondhatom, hogy nagy a baj a fejekben... nem vagyunk egyformák (szerencsére)! Én örülök neki hogy ő ugyanúgy gondolja, mint Én! És ezt a beszélgetést legelőször köztünk nem én hoztam fel.

Kinek mi a normális! Szeretem és ha biztonságban tudja magát és a Családunk akkor megteszem! Nem nagy műtét, nem hasi műtét nem halnak bele emberek... (nyissz-nyissz és vége is.. Nőknél komplikáltabb kicsit. na bumm)

:D engem szórakoztat a negatív vélemény és a "nem akarom felfogni és belegondolni" hozzáállás..

na már valakik beindultak! :DDD

Első oldalon is válaszoltam és a másodikon is! azt kihagytátok a pontozásból! :D

Én azt nem tudom megérteni, hogy miért nem lehet a másik véleményét, érzéseit tiszteletben tartani. Van aki így gondolkodik, más meg úgy. Nekem ez a jó, neki az.

Nekem októberben, 1 nagy méhműtét és 3 császár után, a császár közben csinálják meg az elkötést. SZÁMOMRA ez a legjobb megoldás. Ezt kész tényként közöltem a férjemmel. Én így döntöttem, Ő fogadja el. Több császárt biztosan nem vállalok be, annál többet ér az életem.

Én 40 múltam, elváltam, vannak gyerekeim is. Tervben van a műtét, mert szülni már nem akarok, ha lesz is stabil kapcsolatom, akkor sem szeretnék közös gyereket, az övével (ha elvált) nagyon szívesen foglalkozom, ellátom akár hétvégén jön akár velünk élne, de még egy terhességet és pici babás korszakot nem akarok.

Így nem várnám el, hogy a partnerem is megcsináltassa magának.

A dupla elköttetés (férj és feleség) annyira azért nem hülyeség, volt már rá példa, hogy a műtét után is besikeredett a gyerek.

A kérés hátterében vagy ez van (biztosra akar menni), vagy egy kis női sértettség, ami azért picit jogos. Nagyon sok férfi van, aki nem akar gyereket, de gyógyszert szedjen a nő, köttesse el magát a nő (mert jaj nehogy a kukacnak bármi baja essen), persze kotont se húz, olvastam már olyan véleményt, hogy majd akkor használ gumit, ha a nők is zuhanysapkában mosnak hajat. De ha besikerül a gyerek, akkor menjen a nő abortuszra, mert nehogy már a szegény férfit kényszerítse gyerektartás fizetésére, amikor az a drága ember nem is akart gyereket.

Szóval a kérdésre hogy jogos-e a kérése azt válaszolnám, hogy ha te közölted, hogy több gyereket már nem akarsz, de a fogamzásgátlás ügyében nem vagy hajlandó semmit tenni mert eljátszod a nagy macsót, akkor igenis jogos a sértettsége, hogy őt küldenéd a műtőasztalra, mikor a férfiaknak kisebb és egyszerűbb lenne a beavatkozás.

"Az ő helyüket más gyerek ne foglalja el az apja szívében vagy hátránya ne szülessen abból, hogy esetleg új gyerekekkel gazdagszik bármelyik szülő..."

Ez akkor is megdőlhet ha az új barátnőnek van gyereke.