Hogyan hozhatom rendbe az életünket?

Sziasztok! 19 éves vagyok és anyukája egy 2 éves kislánynak. Szeretném ha segítenétek mert nagyon egyedül érzem magamat a problémáimmal. Mikor terhes lettem megbeszéltük a párommal hogy megtartjuk. A szüleim megengedték hogy odaköltözzön hozzánk. Minden jól ment egy darabig.... Megszületett a lányunk, rá nemsokkal a páromat kirúgták a munkahelyéről, és egy darabig nem is talált munkát. Aztán egy ideig megint minden rendben volt, majd januártól megint elküldék a munkahelyéről. Ezt a szüleim megelégelték és megmondták a páromnak hogy addig nem fog ittlakni mig nem tud megint fizetni. Azóta már van munkája ad is pénzt. De anyu azt mondta nem jöhet addig vissza míg ez a dolog nem lesz tartós, mert szerinte link és nem is érdekli hogy gondoskodjon rólunk. Modjuk ebben van némi igazság.... De én annyira szeretném hogy megint minden a régi legyen. Jár hozzánk, látogat minket meg megyünk együtt is sokszor(játszótér,séta,stb)Sajnos anyuval nem túl jó a viszonyunk (sosem volt jó) nem beszélgetünk sose, csak mindig kiabál ha valamit nem úgy csinálok, és folyton felhántorgatja hogy ő tart el stb. Beirattunk a lányunkat bölcsibe szeptembertől már kezdi. Szeretném elvégezni az iskolát is de senki nem támogat ebben, és ez nagyon fáj.... Barátaim már nincsennek mert mikor megszületett a lányom már nem jártam össze velük. Úgy érzem teljesen egyedül vagyok, folyton sírok de próbálom tartani magam a gyerekem miatt. Néha még az öngyilkosságon is elkondolkoztam de képtelen vagyok itthagyni. Egyébként ő ebből az egészből nem érez semmit, mosolygós vidám kislány mindenen megvan sokat foglalkozom vele.

Jól esik hogy leirhattam ezeket a sorokat, irhattok pirvát levelet is. szívesen fogadok bármilyen véleményt.