Tényleg ilyen sok az álszent itt? Miért van az, hogy itt, írásban mindenki tökéletesen neveli a gyerekét?

Jaj, dehogy nevelik tökéletesen. Csak sokan tökéletesnek érzik magukat, meg tudod... kifelé mást kell mutatni.

Ez a divat.

Hát én közel sem nevelem tökéletesen a gyerekeimet, sokszor kiabálok, amikor elszakad a cérnám, sőt, volt már hogy adtam egy pofont, ennek ellenére nem gondolom, hogy lenne olyan "indokolt eset", amikor akár nekem vagy másnak meg kéne ütni a gyereket. Én sosem tapasztaltam, hogy bármilyen nevelő hatása lenne egy-egy ütésnek, egyedül arra jó, hogy a saját frusztrációmat levezessem az adott pillanatban.

Amikor előfordult (mert szerencsére azért ritka), akkor mindig bocsánatot kértem a gyerekeimtől.

Engem meg ezért pontoznak le mindig. :)

Igen tényleg!

Kifelé mindenki a tökéletes anya szerepét próbálja mutatni. Valahogy "ciki" beismerni ha "borul a bili"!:)

A pontozás meg már réges-rég nem a válasz hasznosságáról szól hanem éppen tetszik vagy nem tetszik,esetleg nem azt írom amit a kérdező elvár!

Szerintem ez nem a tökéletese nevelés kérdése. Van akinek nem fér bele, hogy a gyerek csokit egyen van akinek meg az nem fér bele, hogy a gyerek fenekére csapnak

Tudod aki gyerekként vertek, annak felnőttként sem fog tetszeni.

Én mindig felvállalom a véleményem, épp ezért rengetegszer le is pontoznak, de nem érdekel.

Vannak elveim, aszerint élek.

Pl. igény szerint szoptatok, 6 hónapos koráig nem adtam anyatejen kívül mást, még vizet sem a nagy melegben, igen, nekem belefér 1-1 nevelő célzatú pofon, nem voltam elájulva a gyönyörtől a terhesség alatt a magzatmozgásoktól és úgy összességében a kisbabáktól. Ezekért és ehhez hasonló hozzászólásaim miatt sorra mindig lepontoztak, de már csak nevetek ezeken.

Nézd, ez egy nagyon megosztó téma, és egyáltalán nem olyan fekete-fehér, ahogyan az innen a gyk-ról látszik. Olvastam azt a kérdést, nekem is volt 1 éves gyerekem, a kezére is csaptam hasonlóért, de csak nevetett rajta. Emlékszem, egy étteremben ültünk, ahol az etetőszékben ülve ledobott egy marék túrós csuszát a földre, erre rávertem a kezére, mire ő meg ledobott még egy marékkal. Szerintem nem látta az összefüggést, úgyhogy inkább kivittem a játszótérre, ennek így semmi értelme nem volt.

Azóta is csodálkozom, amikor azt írják többen, hogy az ennyi idősük értett a kézre csapásból. Oké, hogy minden gyerek más, és én valószínűleg azért hiszem el ezt nehezen, mert az enyém nem értett belőle, de akkor is fura. Úgyhogy ebből kiindulva a most 1 éves kisebbikre eleve nem csapok soha, minek, semmi értelme.

Ez nekem kicsit olyan, mint amikor többen írják, hogy ha a hisztiző gyerek fenekére csapnak, a döbbenettől abbahagyja. Hát az enyém nem hagyta abba tőle, csak még jobban felhúzta magát.

Az azonban a legérdekesebb az egészben, hogy miközben itt elvileg alig van olyan anyuka, aki valaha is csapott a gyerek hátsójára, az ismeretségi körömben talán senkit nem ismerek, aki még soha ne csapott volna rá a legalább 3 éves gyerekére. Sőt. Én magam csak akkor alkalmazom ezt, amikor már minden kötél szakad, a 3 évesem már ért is belőle, de nem egy olyan anyukát ismerek, aki napi szinten elfenekeli, sőt, megpofozza a hasonló korú gyerekét. És itt most nem a kisebbségről, hanem jó körülmények között, többé-kevésbé kiegyensúlyozott házasságban élő, értelmiségi nőkről beszélek. Nem állítom, hogy itt bárki hazudik, mert mi oka lenne egy rá egy névtelen fórumon, de nagyon furcsa, hogy az internet és a való élet mennyire különbözik egymástól.