A párom gyereket akar. De se lakásunk, se kocsink még nincs. Normális a párom, hogy a semmire akar gyereket?

M-H Alexandrának üzenem, hogy bár eddig szimatikus volt minden kommentje, ez utóbbival nem teljesen értek egyet:)

Volt idő, amikor nekünk is elmagyarázták szüleim (húgom van), hogy ezt a csokit most sajnos nem tudjuk megvenni. Kicsit szomorkodtunk, de az esti meseolvasásnál már ugyanúgy bújtunk oda apuhoz/anyuhoz, mint ha mi sem történt volna.

Nem éreztünk emiatt kevesebb szeretetet irántuk, és megtanultuk, hogy nem mindent lehet mindig azonnal megkapni.

Ha belegondolsz, inkább egy csokin tanulja ezt meg a csemete, ne az első fizetését verje majd el hülyeségekre, hogy utána éheznie kelljen mert addig senki nem mondott neki "nem"-et.

Szerintem a véleménykülönbségek abból adódnak, hogy egyesek a szegénységet abban mérik, hogy meg tudják-e venni a túrórudit a gyereknek vagy sem. Nem látják, hogy a szegénység egészen mást jelent. A szegénység kilátástalanságot jelent, nyomort éhezést, rossz egészséget, örökös fáradtságot, időhiányt, lelki fásultságot és még ezer dolgot.

Nem csak annyit, hogy jut-e a boltban csokira vagy sem.

Hanem azt, hogy elveszi-e a gyereket a gyámhivatal, mert kikötötték a vizet, a gázt, az áramot otthon. Ha egyáltalán van még négy fal és fölötte egy tető, amit otthonnak lehet nevezni.

Gyerekkel az albérlet sem egyszerű mulatság. Még a kutyásoknak is szívesebben adják ki a tulajdonosok a lakásukat, mint a kisgyerekeseknek. Nézzétek csak meg a hirdetéseket, számtalan esetben ott a hirdetés szövegében, hogy gyerekesnek nem kiadó az albérlet...

Továbbá nem egyszerű munkát vállalni sem gyerekkel, mert ugye ő beteg lesz, hány munkáltató nem alkalmaz kisgyerekes nőt emiatt? Ha meg alkalmaz, akkor ki megy a gyerekért 4 előtt az oviba, iskolába?