A sok Hanna, Anna, Jázmin között én teljesen más nevet szeretnék adni kislányomnak, ez bűn?

Írd már le légyszíves, hogy mi lesz a neve a kislányodnak.

Ha nem titok, mert nagyon kíváncsivá tettél.

Nem bűn különleges nevet adni a gyermeknek, csak ide ne írd majd ki egyetlen neves kérdésre sem, mert legalább 2-3 kötekedő biztosan megtalál.

Párszor már leírtam a kislányom nevét, és volt aki azt írta, hogy nem ember aki ilyen nevet ad. :(

Szomorú! Vagy inkább szánalmas, ami ezen az oldalon folyik mostanában!?

Megírnád privátban milyen nevet szántok a kislánynak?

Unatkozól nagyon? Vagy ennyire szeretnél a lányod nevével villogni?

Amugy az én lányomnak is nagyon ritka neve van,de nem jöttem ide villogni vele. Megsérted akinek tetszik a tucatnév, és vállveregetést akarsz amiért te nem azt adsz. Én se szeretem a tucat neveket de ezt megtartottam magamnak amikor nevet választottam.

Sziasztok.

Az én lányom is Anna :)

A párom családneve eléggé behatárolta a lehetőségeket a névválasztás terén, mert összevissza 4 betű, abból kettő azonos magas hr-ű magánhangzó, szóval furi név... Ráadásul nagyon kevés olyan keresztnév akadt ami mindkettőnknek tetszett, és ami teljes alakban is megállja a helyét, valamint becézni is jól lehet + külföldön is elfogadott, vagy legalábbis gond nélkül kiejthető. Picit a jelentése is számított, de a gyakoriság egyáltalán nem, illetve csak annyira, hogy a közvetlen családban lehetőleg ne legyen olyan nevű gyerek.

Ezen alapelvek mentén kezdtünk el filózgatni, még a kapcsolatunk leges-legelején, 1 hét járás után (!), mondhatni brahiból.

Akkor el is döntöttük, hogy Anna és Botond. És pont.

Ezután 10 évvel született meg az első gyerekünk, Anna Tünde lett...

Időközben tényleg gyakori név lett a statisztikák szerint az Anna, ez tény, de igazából mifelénk valahogy ez kevéssé érződik (Bp vonzáskörzete, 32 ezres kisváros és eléggé sok gyereket ismerünk, férjem + a családból még 3-an pedagógusok,én pedig a hobbim+munkám révén nagyon sok kisgyerekes családdal állok kapcsolatban). Pl a bölcsiben a 6 csoportban két Anna volt és 1 Panna, Hannából mondjuk 5, de most az Annáról van szó konkrétan. Oviban 8 csoportban van összesen 3 Anna. A férjem előző alsós osztályában 1 volt, a mostani elsősei között 1-nek első név, 1-nek második és nem használják, pedig a város egyik legfelkapottabb sulija... nem mondhatni gyakorinak. Játszótéren, vagy a rendszeres programjainkon is elvétve találkozunk Annával/Pannával.. és ezek a gyerekek is szét fognak szóródni középiskolás korukra.

Nem hiszem, hogy zavarni fogja őt, hogy tucatneve van. Hiszem, hogy nem a név gyakorisága-ritkasága az, amin majd az ő megítélése múlik, annyi minden van, és szerintem nincs igaza annak, aki amellett rével, hogy dehát a nevük különbözteti meg az embereket. A név csak egy cetli, és bárki, akiben kicsit is több van ,az képes mögé látni...

Amúgy én pl Piroska vagyok, és nagyon-de-nagyon szerettem volna pl Anna lenni életem első-másfél évtizedében .... :)

Ezen kívül most kapásból nem is nagyon tudnék olyan nevet mondani, ami ennyire egyszerű és szép lenne, ami ennyire illene hozzá és legalább ilyen jól összecsengne a családnévvel.

ÉS hidd el kedves kérdező, lehet, hogy a Te gondolkodásodtól messze áll - mert más a fontossági sorrended - de attól még lehet, hogy másoknak tényleg egyetlen név jöhet csak szóba, és tényleg mindegy a gyakoriság is. Én 10 évet vártam rá, hogy megszülessen a babám, és mindvégig tudtam, hogy vagy Anna lesz, vagy Botond. Egy másik kapcsolatban, másik családnévvel-másik apával más nevek is előkerülhettek volna, mert számtalan gyönyörű név van még ami tetszik. De a mi szempontjainknak csak ezek feleltek meg, és bizony nem volt fontos, hogy milyen a statisztikájuk.

Attól még individuum ő is - a nevével együtt! Én nem bánom, hogy nem hallgattam anyukámra aki szintén a Te álláspontodon van és a gyakoriság miatt egészen sokáig nem tudott megbarátkozni az Anna névvel ( 40 éve óvónő, és nagyon sok Annát ismert, "nevelt", bőven voltak jó- és rossz asszociációi a névvel kapcsolatban), és kb fél éves koráig nem is volt hajlandó Tündén kívül máshogy szólítani, aztán elkezdte Pankázni de fanyalogva. Aztán ugye kezdett kinyílni a gyerek értelme, megmutatkozni az intellektusa és a habitusa és konkrétan volt egy pillanat, hogy állt és figyelte a gyereket, aztán egyszer csak rámnézett azt mondta: tényleg Anna! De olyan finoman és tiszteletteljesen ejtett ki a nevet, ahogy én még a gyerekről beszélni nem hallottam.

Egyáltalán nem bántam meg, hogy Anna lett, sőt. Meggyőződésem, hogy pl az én nevemmel cudarabbul járt volna :)

Ja, és a fiam Botond lett! :) Ez jóval gyakoribb a környékünkön, de nem bánom. A bölcsiben is van vagy 6, de amikor azt mondják, hogy "A Boti", akkor mindenki tudja kiről van szó, mert a fiam finoman szólva is egy fogalom (pozitív értelemben!) :)