Előbújnak-e valaha az anyai érzések?

30 éves vagyok, 8 hetes a kisbabám. A terhességem nem volt tervezett, nem vágytam gyerekre (ennek legfőbb oka, hogy egyik családtagom terhessége tragédiába torkollott. Én akkor összetörtem, és azóta sem tudom megemészteni a bánatot). A férjem viszont akart gyermeket. A terhességem alatt már éreztem, hogy nem vagyok rendben, úgy éreztem, hogy idegen a baba, ennek ellenére amit lehetett, megtettem: egészséges ételeket ettem, kerültem minden káros szenvedélyt. Még a fájdalomcsillapító bevételét is kétszer meggondoltam, ha fájt a fejem. Nagyon hiányzott az érzés – ami a mai napig is hiányzik – hogy szeretem a babámat. A környezetemben mindenki azzal nyugtatott, hogy megszeretem őt, majd amikor megmoccan a baba, majd amikor megszületik és a karomban tartom, majd amikor először rám nevet, majd amikor…

És én vártam az érzést, és nem jött.

Lesznek valaha anyai érzéseim? Az anyák napját végigbőgtem, de nem azért, mert olyan boldog voltam, hogy már én is anya vagyok (egyáltalán nem érzem magam anyának). Néztem őt, és arra gondoltam, hogy nem szeretem, és talán soha nem is fogom megszeretni. Gyötör a bűntudat, mert tisztában vagyok vele, hogy anyai szeretet nélkül nem lesz lelkileg egészséges a gyerekem, hiszen manapság már szinte minden lelki betegséget vissza lehet vezetni az anyai szeretet hiányára. Kérem, segítsenek/segítsetek. Akik szenvedtek/szenvednek ettől az érzéstől, kérem írják meg a történetüket. Nagyon sokat segítene.

Olvastam a neten egy levelet - [link] - Kedves Brigitta! Amennyiben olvassa a kérdésem – mert esetleg regisztrált erre az oldalra - , nagyon kérem, írja meg, sikerült-e meggyógyulnia, és megtalálnia a boldogságot.