Mit tesztek, ha más anya nevelési elve nem egyezik a tiétekkel?

Még maga a tény, hogy másképp látjátok a dolgokat, nem is lenne gond, mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogyan szeretné. Nekem csak azzal van a gondom, mikor a saját gyermekem szenvedi ennek kárát...

Egy konkrét példával élve: 1 hónapja volt a mi babánk 1 éves születésnapja, amin ott voltak a férjem jó barátai, és az ő 3 éves gyerekük is. Már régebben is volt gond a magatartásával, kiabált, szaladgált, rosszul viselkedett. Még ez sem lenne gond, hiszen gyerek... A gond ott kezdődik, mikor tör-zúz, konkrétan 1 alkalom sem volt, hogy ne tört volna el valamit, mikor nálunk volt, ráadásul a szülei semmit nem tesznek annak érdekében, hogy jobban viselkedjen. Ülnek a kanapén, és rászólnak, hogy "Arnoldka, nem szabad..." Arni meg megy tovább, mint aki meg se hallotta, a szülők rászólnak még 1x-2x továbbra is a kanapén ülve és nézve, ahogy a gyerek éppen eltöri az én gyerekem játékait. Most a zsúron több dolgot is tönkretett, köztük a babánk pár ajándékát. Ráadásul, ha a lányunk elkezd valamivel játszani, szabályosan kitépi a kezéből bármi legyen az, ez is tipikus gyerek viselkedés, de mikor már a saját apja öléből akarja kilökni a lányomat tényleg durván, akkor már elszakad a cérna. A mi lányunk még pici, azt se tudja mondani, hogy add vissza, csak látom a kis arcán, hogy rosszul esik neki, hogy odamegy az a szélhámos kisfiú, és kitépi tőle. Persze utána leteszi, és mikor az enyém mászna érte, újra felvenné, akkor újra kitépi, játszik vele 1 percet, és otthagyja... Igen, ez is tipikus gyerek viselkedés, de ha már ott vagyok, mint a gyerek anyja, akkor csak rászólok már... Semmihez nem tudott nyúlni a kislányom, mert Arnika mindent elvett tőle. Ők meg csak nyugodtan ülnek, és nézik, ahogy felfordítja a gyerek az egész házat. Én meg persze nem szólhatok rá, nem az én gyerekem. Mindig is utáltam azokat a felnőtteket, akik a másik ember gyerekét szidják, ha meg kedvesen szólok neki, akkor észre sem veszi ugye. A szüleit, ahogy már írtam, nagy ívből letojja, és ők sem tesznek azért semmit, hogy ez változzon. Jó barátaink, meg ettől eltekintve szeretjük őket, szeretnénk összejárni velük, de már gyomorgörcsöm van, ha Arnika megindul. Nem tudom, mit csináljak, én a saját gyerekemnek nyilván nem fogom hagyni, hogy így viselkedjen, de máséra nem szólhatok rá erélyesen...Van erre valami okos megoldás?