Főállású anyukák! Hogyan bírjátok ezt elviselni?
3 gyerekes anyuka vagyok, lassan egy hónapja, hogy elrepedt a kulcscsontom egy lovasbalesetben, az orvos helyretette, elméletben beforrt, de 3 hónap táppénzre "ítélt" biztonsági okokból. A férjem napi 2 túlórát vállal, így anyagilag pont ugyan ott tartunk, mintha rendesen dolgoznék én is.
Az utóbbi egy hétben a nehéz dolgok emelgetésén kívül bármit meg tudok csinálni, 2 hete vezetni is tudok biztonságosan.
Abból áll a napom, hogy reggel felkelek, összepakolom a gyerekeket, kocsiba be, iskola, óvoda, bölcsőde, megyek haza, mosás, takarítás, ebédfőzés, elpakolás, bevásárlás, elmegyek a gyerekekért, akik egész délután szekálnak, miközben a nagytól kikérdeztem a leckét, a kicsi visít, a középső meg elkezdett látványosan befordulni, mert neki jutott a legkevesebb figyelem, aztán evés, fürdési procedúra, alvás, elpakolás utánuk, és ájulok be az ágyba, reggel minden kezdődik elölről... Még 2 hónapig!
Hogy lehet ezt kibírni??? Annyira céltalannak érzem a napjaimat, és annyira haszontalannak magamat, hogy valami elképesztő! Hogy lehet ezt éveken át csinálni??? Iszonyatosan el vagyok keseredve :(
A gyerekek 2, 5, és 9 évesek.
6 órát dolgoztam, 9-15 óráig, én vittem, meg hoztam a gyerekeket, a férjem meg üzemben dolgozik, 6-14-ig, tehát mindig ő volt otthon hamarabb, sokat segített, így viszont túlórázik, meg hazahozza a munkát, nem segít be, baromi nehéz!
Egyszerűen nem bírom megérteni, hányan akarnak éneken át otthon maradni a gyerekekkel, én megőrülnék! Minden tiszteletem!!!
Mert segít neki a férje, hisz nem kell túlóráznia!
Hamar túlleszel már csak 2 hónap.
látod én meg ezt élvezem hogy nem kell a férjemnek segíteni és irányítok itthon mindent reggeltől estig. Mások vagyunk, máshogy másra vagyunk beállítva. Én régimódibb fajta vagyok, aki élvezi ha mindennap 3 fogást tehet az asztalra a családjának. Mint mamáink:)
Kitartás, számodra tényleg szenvedés lehet. Már csak 2 hónap!!! :) Gondolj erre vágd a centit:))
Egyébként nekem 3 kicsim van, most várom a negyediket, én meg rohadtul nem vágyom vissza a 8-10 órás melómba (nincs részmunkaidő) nagyon kimerítő lelkileg 100%-ig ott kell lenni pszichésen, mentálisan ( segítő foglalkozás) és engem bőven lemerít-kimerít a 3 gyerek ellátása foglalkoztatása úgy hogy mindegyiknek szükségleteiknek megfelelőt nyújtsam. (2, 4 és 6 évesek) Nekem nem férne most bele míg ilyen kicsik hogy dolgozok is, mert nagyon fontos nekem (és a férjemnek is) hogy legyen energiám mindhármukra külön külön és együtt is és intézzem a mindennapi ügyes bajos dolgokat. A férjem is sokat dolgozik viszonylag.
De mindenki másképp éli meg másképp szervezi az életét mást érez jónak. Az semmiképp nem kedvező ha egy anya "otthon ül" miközben szenved céltalannak és haszontalannak érzi a napjait és boldogtalan.
Akkor célt kell találni és boldogságot megkeresni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!