Főállású anyukák! Hogyan bírjátok ezt elviselni?

3 gyerekes anyuka vagyok, lassan egy hónapja, hogy elrepedt a kulcscsontom egy lovasbalesetben, az orvos helyretette, elméletben beforrt, de 3 hónap táppénzre "ítélt" biztonsági okokból. A férjem napi 2 túlórát vállal, így anyagilag pont ugyan ott tartunk, mintha rendesen dolgoznék én is.

Az utóbbi egy hétben a nehéz dolgok emelgetésén kívül bármit meg tudok csinálni, 2 hete vezetni is tudok biztonságosan.

Abból áll a napom, hogy reggel felkelek, összepakolom a gyerekeket, kocsiba be, iskola, óvoda, bölcsőde, megyek haza, mosás, takarítás, ebédfőzés, elpakolás, bevásárlás, elmegyek a gyerekekért, akik egész délután szekálnak, miközben a nagytól kikérdeztem a leckét, a kicsi visít, a középső meg elkezdett látványosan befordulni, mert neki jutott a legkevesebb figyelem, aztán evés, fürdési procedúra, alvás, elpakolás utánuk, és ájulok be az ágyba, reggel minden kezdődik elölről... Még 2 hónapig!

Hogy lehet ezt kibírni??? Annyira céltalannak érzem a napjaimat, és annyira haszontalannak magamat, hogy valami elképesztő! Hogy lehet ezt éveken át csinálni??? Iszonyatosan el vagyok keseredve :(

A gyerekek 2, 5, és 9 évesek.