Azért én nem ezt vártam volna! Igazam van?

Gondoltam, hogy ez miatt le leszek pontozva és le leszek osztva, de ha egy férfi a te elvárásod ellenére sem ápol téged, ha beteg vagy, ha kinevet téged, ha egyértelműen elismered, hogy nem egy apatípus, felteszed a kérdést, hogy milyen apa az ilyen, akkor csodálod, hogy valaki meglepődik azon, hogy az első gyerek után vállalsz még egyet? És nem bántani akartalak vele, ezt le is írtam, csak nem értem. Még ha nem tervezett baba volt is.

Amúgy egy kicsit úgy érzem, hogy neked nem az apai mivoltával van igazából gondod, hanem azzal, hogy te míg ápoltad, ő meg téged nem. Nem azzal, hogy nem apa típus. Hisz nem a gyerekeid voltak betegek és nem ők szorultak ápolásra, hanem te. És mivel nem azt kaptad, amit elvártál volna, hanem még bele is nevetett a képedbe, ezért rendesen berágtál rá.

És elhiszem, hogy rosszul esett, de hidd el, hogy nem ettől lesz valaki rossz férj vagy rossz apa, ha anyukának nem borogatja a homlokát, mikor lázas! Hanem hogy nem megértő vele szemben. Mert nem kell feltétlenül, hogy ápoljanak, hogy tudjam, hogy a másik megért és fontos vagyok neki és ha olyan helyzetbe kerülök, hogy teljesen magatehetetlen vagyok, akkor tudom, hogy számíthatok rá.

Nálunk ilyen nem nagyon szokott lenni. Meg az én párom mondjuk olyan, hogy ha beteg, akkor csak annyit akar, hogy hagyják békén, úgyhogy őt nem is nagyon lehet pátyolgatni. Maximum annyi, hogy főzök neki teát, emlékeztetem rá, ha gyógyszert kell bevenni (ebben a kérdésben rosszabb, mint az öt éves gyerekünk).

Legutóbb én voltam beteg, de nem nagyon vártam el semmi extrát, mondjuk annyit magától is megcsinált, hogy a gyereket elvitte reggel az oviba, így én fekhettem nyugodtan. De a felfázásommal nem nagyon tudott mit csinálni, elmentem orvoshoz, szedtem a gyógyszerem, sokat ittam, és összeszorított fogakkal pisiltem, mert az biza nagyon fájt. De ezekben semmi módon nem tudott volna segíteni.