Eddig alig vártam, hogy eljöjjön 2013 és "nekilássuk" a babaprojektnek, most nem állandóan aggódom, tele vagyok kétségekkel, ez normális?

Szerintem igen, és talán sose múlik el. Már van egy fiam, nálunk "2013 a kistesó éve", és én is tele vagyok kételyekkel. Egyrészt anyagi dolgok miatt is, másrészt szörnyű volt a terhességem és rettegek, hogy még egyszer át kell élnem.

Másfelöl mikor van az, hogy időben jön??? A fiamra 1,5 évet vártunk, szóval úgyis akkor jön mikor szeretne.

Mi is terveztük a kisfiamat. A próbálkozás előtt 3 hónappal már elkezdtem terhes vitamint szedni, elhagytuk az egészségtelen szokásainkat, nem ittunk alkoholt, én rengeteget olvastam a terhességgel, babázással kapcsolatban. Szóval testileg és lelkileg készültünk rá. Saját lakásban, saját autóval, bár csak 1 fizetésből de eléldegéltünk gond nélkül. Aztán amikor első próbálkozásra teherbe estem akkor az volt az első gondololatom, hogy: "Basszus! Terhes vagyok! De tényleg. Most mi lesz??"

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy egészen más tervezni valamit, beszélni róla mint belevágni, megélni. Akármennyire is készülsz rá, akkor is ijesztő lesz mert teljesen új élethelyzet. De ez így normális, hidd el! Az lenne a fura ha nem pánikolnál picit sem!