Engedjem el a férjemet?

Már bocs, de nem fiatal annyira, hogy ne fogja fel ésszel: családja van.

27 évesen a legtöbb diszkóban már bőőőven túlkoros.

Ennyi idős férfiak képesek helytállni apaként, férjként, társként egyaránt, szívfájdalom nélkül.

Nem AKAR megváltozni. Érett, felnőtt fiatal férfi. Jó, hogy nem nyugdíjas koráig "éli világát".

A szülővé válással nem szűnik meg az élet, sőt! Legtöbbünknek a gyerekek adnak igazi értelmet az életnek. Velük megyünk kirándulni, megmutatjuk nekik a világ szépségeit, megtanítjuk őket mindenféle hasznos dologra, szórakoztatjuk őket. Mellette időt szakítunk egymásra: pár "lopott óra" kettesben, amikor pl. a nagyszülőknél vannak a gyerekek, és elmegyünk moziba, beülünk egy kávéra az ismerősökkel, vagy csak hosszan "lustálkodunk" az ágyban hétvégén.

A párodnak ez kínszenvedés lenne. Neki a buli az, ha nélkületek megy a haverokkal szétcsapni magát.

Ha iszik is, még azt sem zárnám ki, hogy alkoholista, és erről sem tud lemondani.

Csomagold össze a cuccait, és tedd ki addig, amíg viszonylag kulturáltan el tudtok búcsúzni egymástól. Ennek nincs jövője. Legfeljebb később mentek szét, ajtócsapkodással, ordítással, megviseli a gyerekeket, titeket, és csúnya vége ez egy kapcsolatnak.

Felesleges kivárni.

Nekünk is két pici gyerekünk van, és tudom, milyen nehéz velük. Az én férjem hetente egyszer elhívja hozzánk a barátait, legkésőbb 9-kor mindenki lelép. Ennyit ki lehet bírni, de néha még így is elgondolkodom rajta, hogy na és én mikor tehetem meg ugyanezt? Minden nap ugyanolyan, sokszor csak túlélem valahogy (most éppen mindkét gyerkőcöm egyszerre fogzik, éjszaka többször fel kell kelnem). A különbség csak az, hogy én nem is tudnék nyugodtan itthagyni mindent és lazulni. Majd annak is eljön az ideje, talán 2-3 év múlva...

Amit a férjed csinál, az nagyon szomorú, de nem ritka dolog. Az én párom is sokszor nehezen viseli, ha egész nap együtt van a gyerekekkel, pl. hétvégén - amúgy tényleg nem egyszerű, de nekem nincs más választásom. A pasik viszont még nehezebben viselik ezt, mint a nők. És ilyenkor elmenekülnek: ki munkába, ki kocsmába, ki csajozni...

Persze igaz, ketten vállaltátok ezt, lehet ezen pörögni, de sokat nem segít. Neked inkább azon kell elgondolkodnod, hogy érdemes-e felrúgnod a házasságodat, vagy inkább kivársz. Vajon kibírja-e ezeket a próbatételeket a szerelmetek, megvan-e még valahol? Ha már nincs meg, és elváltok, elboldogulsz-e majd egyedül?

Én hasonló helyzetben megvárnám, amíg újra munkába állok, hogy reális esélyem legyen eltartani magam meg a gyerekeket még tartásdíj nélkül is. Addig vagy rendeződnek a dolgok köztetek, vagy nem, de ennél előbb nincs értelme felrúgni mindent. És addig megpróbálnék minél kevesebb konfliktust szítani, már csak a gyerekek miatt is.

Unatkozik? Akkor egy szép napon fogd magad, és menj el szórakozni, hagyd rá a gyerekeket. Ő az apjuk, nem csak a tied a 2 gyerek.

Szerintem az ilyen nem jön rá mit veszít. Az én apám sem volt otthon sosem, nem is alakult ki köztünk olyan szoros kötődés..

Ha este néha csavarog, azzal nincs szerintem gond, ha egyébként segítene és lehetne rá számítani, ha megbeszéltek valamit. Az én apukám is bulizós volt világéletében, most is az, 70 évesen még pl. Szigetre jár..., de ha anya kérte, maradt, vállalt sokmindent és mindig voltak közös programok. A férjem ennek ellenkezője, sehová nem jár, de annyit dolgozik, hogy napi 2 órát látom csak - viszont ha itthon van, házitündér. Őt már én próbáltam elküldeni bulizni, de már barátai sincsenek.

A leírtak alapján én is arra szavazok, hogy első körben lépj le te is néha programozni és hagyd rá a gyerekeket, hagy tudja meg, mivel járnak. A legjobb pedig az lenne, ha lenne neki is fix napi feladata, pl. a fürdetés, és csak utána van kimenő.

Bocsi de nekem az is eszembe jutott és felmerült hogy ha ennyit jár el, meg éjszakázik-bulizik stb. akkor dolgozik ő egyáltalán? Támogat benneteket, el tud tartani? Vagy a te pénzedből éltek segítséggel? Most ezt csak azért kérdem, mert akkor még anyagilag is rosszul jársz vele tehát még a pár év kivárást sem javasolnám (amit előttem is írtak, hogy amikor majd visszamész dolgozni).

Nagyon sajnálom amúgy, borzalmas helyzet lehet:(

Én nem elengedném, hanem kivágnám a fenébe. Apósodnak sincs annyi esze, hogy nem a fiacskájával kocsmázik, hanem inkább hazakíséri és játszik az unokáival?

Nem írtad, hogy éltek, neked mid van, hogy lennél el nélküle?

Én összecuccolnék neki és megmondanám, hogy na akkor apukám,isten veled, elmélkedj a kocsmában, hogy mekkora állat vagy!

Az én párom sem szent az biztos. 35 éves, 20 éve megvan a stabil baráti köre. Nem tud lecsillapodni ő sem. Napi 14-16 órát hajt Február és november között, van, hogy 7végén is. Na ő ha bele fér (nem nagyon szokott) 2 havonta elmegy egy-egy koncertre, sörözésre a haverokkal, de általában a haverjai jönnek hozzánk, játszanak a gyerekkel, isznak néhány sört a konyhán (gyerek előtt nincs züllés) és este 10 körül haza mennek. Nekem már sokszor ez is kiakasztó, pedig ez aztán nem nagy kihágás. Amit a te férjed művel, már régen kimeríti az alkoholizmus fogalmát. Nem ti vagytok neki a fontosabbak, pedig 27 évesen, főleg ha tervezett az első gyerek (nálunk nem az volt, mégis példás apa)már régen fel kellett volna nőnie.

Saját magad is tönkre teszed, ha nem lépsz fel drasztikusabban és az a gyerekeknek sem lesz jó. Hidd el, jobb egy olyan családban élni, ahol csak az egyik szülő van, de normális a légkör, mint egy olyanban, ahol mindkettő, de fullasztó a kapcsolat közöttük. Tapasztalatból mondom sajnos. :(