Szeretem a férjemet, mégsem akarok tőle gyereket. Csak túlaggódom, vagy jogos a félelmem? Valaki valami biztatót írni nekünk?

Azt javaslom, h így tényleg ne vállaljatok gyereket. Ha én azzal foglalkoztam volna , h a férjem meg az én családomban miylen mentális meg mozgásszervi betegségek vannak, tuti egy gyereket se vállalok :) És szerintem ezzel más is így van! Sőt, ha magamat nézem nekem is kapásból van vagy 5 "problémám", ami nehezítette a terhességemet.

De van egy mégjobb hírem, egy baba 7ed generációig visszafelé örökölhet mindenfélét! :)

Kétféle ember létezik.

Az egyik, mindent megtenne azért, hogy gyereke szülessen, a másik pedig hisz a sorsszerűségben, abban, hogy minden úgy történik, ahogy lennie kell.

Mi 7 éve élünk együtt a párommal, és nem védekezünk szex során. Nekünk valszeg nem ez van megírva, hogy gyerekünk szülessen. Én ezért nem fogok elmenni sehová, nem fogom procedúráknak alávetni magam, így is boldog vagyok. Lehet az élettől majd egy késői gyermeket fogok kapni, az is lehet sosem lesz gyerekem. Elfogadom. Ennek így kell lennie.Addig meg keresek más boldogság forrást! Millió dolog van, ami boldoggá tehet!

Kedves előző!

Inkább átfogalmaznám úgy a dolgot, h kétfajta ember van: aki akar és aki nem gyereket! Olyan nincs, h ha jön, jön, ha nem , nem. Akkor inkább afelé hajlik, h nem kell gyermek. Mert aki szeretne, az utánajár, miként hogyan lehetne?

De ez nem kritika, csak hozzászólás.

A helyetekben az én első utam Czeizel Endréhez (vagy más, hozzá hasonlóan nagy tudással rendelkező szakemberhez) vezetne. Mint genetikus, szerintem tőle várhattok valódi tanácsot. Ha tényleg nagyon szeretnétek babát, akkor érdemes lehet meghallgatni a véleményét.

Én egyébként úgy hallottam, hogy bizonyos rendellenességek kockázata lombik esetén sokkal alacsonyabb, de a részletekre sajnos nem emlékszem, mert régebben, csak fél füllel kaptam el egy erről szóló műsort. Ennek is érdemes lehet utánanézni.

kedves kérdező! én még csak 23 éves vagyok (remélhetőleg 7 hónap múlva anyuka! :)) de szerintem hatalmas butaság ilyenekkel foglalkozni. nekem apám alkoholista, az ő apja is az volt, az anyja szíves volt, meg sorolhatnám. anyám kidobott otthonról egy másik alkoholista férfi miatt, depressziós volt, elhízott (140 kg), az ő szülei szintúgy szív és érrendszeri betegségekkel küzdöttek, nagyim agya trombózist kapott, nagyfater szív érelmeszesedést, mindketten elhízottak voltak, korán meghaltak. én sem vagyok nádszál, főleg mióta nem sportolok. de a sporttól meg az izületeim mentek szét... párom apja szintúgy alkesz, anyja kezd az lenni, nagyapja már 50 évesen meghalt, nagyanyja cukros, szives, epebaja van, van egy autista öccse ... sorolhatnám.

ha ezeket mind számba vettük volna, mielőtt szóba jön a gyermek, sosem szülök. de bízom abban, hogy a legjobb génjeinket öröklik, és sportos lesz, mint a párom, jó fogai lesznek, mint nekem, kitartó lesz, mint anyám... stb

ne haragudj, de szerintem a legnagyobb butaság ezen rágódni! és most gyűjtsd össze azokat a pozitív tulajdonságaitokat, amiket szeretnétek tovább örökíteni! hidd el, sokkal több van! mert a rosszat könnyebben meglátja az ember!

Mikor terhes lettem a fiammal,tőlem megkérdezte a nagyapám,hogy nem félek e a betegségektől,hisz annyi minden van a családban férjem és én részemről is(amit felsoroltál,kb hasonlóak vannak nálunk is-szív,vese,elme,rák,alkoholimus,cukor,stb).erre azt mondtam,hogy ha ezt nézném,hogy milyen betegséget örökölhet a gyermekem,sose szülnék egyet sem.elhiszem hogy félsz,de ezért ne muszály feladnod az álmodat,hogy anyává válj.de ha ennyi fenntartásod van,és nem érzed biztosnak hogy vállaljátok a gyereket,akkor szerintem ne szülj.persze nekem is megfordult a fejembe,hogy mi lesz ha?de a mi lesz ha lehet be sem következik,ha meg mégis,akkor azzal ráérek akkor foglalkozni.ha csak azon rágódok,hogy mit adtunk át a gyereknek,akkor nem leszünk sem boldog szülők,sem a gyerek nem lesz boldog,hisz azt látja érzi,hogy folyton görcsölök.

én sok sikert,és kitartást kívánok neked/nektek,és találd meg mielöbb a helyes döntést :)

Egy genetikust nem ártana megkérdezni.

Azért azt nem árt tudni, hogy a legtöbb betegséghez környezeti tényezők is szükségesek. Pl. lehet a diabetest el lehetne krülni mozgással és helyes táplálkozással (a kettes típusút).

Rákos mindenkinek a családjában akad, hiszen az emberek egy negyed része rákban hal meg.

Szerintem a mentális betegségekhez is szükségesek környezeti hatások is...