Szeretem a férjemet, mégsem akarok tőle gyereket. Csak túlaggódom, vagy jogos a félelmem? Valaki valami biztatót írni nekünk?

13 éve vagyunk együtt,sokáig nem akartunk babát,amikor már akartunk,nem lett évekig. Fél éve megoldódott az egészségügyi problémánk,most igénybe vehetnénk lombikprogramot az orvos javaslatára,jöhetne a közös gyermek. És beijedtem. Félek,hogy a természet nem véletlenül makacsolta meg magát éveken át: férjem családjában halmozottan daganatos(rák),mozgásrendszeri(arthrózis),diabétesz(2-es),mentális(ért. fogy.,depresszió),és alkoholos máj- és gyomorbetegségek,asztma,allergia,pajzsmirigyzavarok,elhízások vannak,előfordult öngyilkosság,agresszió,gyermekhalál-és mindez a közvetlen vérrokonai körében. Egyik testvérének sem született évek óta gyereke,pedig mind próbálkoznak,és az egyetlen,aki volt,meghalt kicsi korában,ismeretlen betegségben. Az én családom se sokkal jobb,alkoholizmus,mentális,keringési és mozgásszervi betegségek,elhízás szintén többszörösen jelen vannak a szűk rokoni körben,és már nekem is vannak ízületi gyulladásaim,ill. jól karbantartott mentális zavaraim. Mindketten hízásra hajlamos,idegeskedős,beteges géneket hordozunk,ezeket adjuk át a leendő gyermekünknek? Azon gondolkodtam (és kettőnk közt is szóba került),hogy esetleg spermadonor segítségét kellene igénybe vennünk,akinek a családja és eü. háttere leinformálható. Egyszerűen nem tudnánk megbirkózni a feladattal és a bűntudattal,ha beteg,sérült vagy fogyatékos gyermekünk születne,mert nem voltunk elég körültekintőek. De a donáció esetén soha nem láthatnánk viszont a férjem szép vonásait a kisfiunkon/kislányunkon.Ő el tudná fogadni,hiszen amikor éveken át úgy volt,hogy nem lehet gyermeke,már szóba került ez a lehetőség,azt mondja,sajátjaként szeretné a kisbabát. Mit gondoltok,mit javasoltok?