Én vagyok a világ legrosszabb anyukája, ha jobban szeretem a férjemet, mint a gyermekemet?

Szerintem nincs oolyan, hogy valakit jobban szeretek! Más fajta szeretettel szeretem a férjem, a gyermekem, a szüleimet. Nem tudnék sorrendet állítani.

-A férjemet szerelemmel szeretem,

-a gyermekemet is nagyon szeretem, mert ő a szerelmünk gyümölcse, a mindenünk

-a szüleimet is szeretem mert ők neveltek fel, ők adtak nekem életet!

Ezért még nem vagy rossz anya. Viszont ügyelj arra, hogy a férjed iránti nagyobb szereted ne menjen a gyerek kárára. Ezt úgy értem, hogy majd nagyobb korában, majd ha kamasz lesz állj ki mellette, ha úgy hozza a sors, kényes helyzet jön elő, ne érezze azt, hogy ti ketten együtt vagytok, ő meg egyedül. A kamaszok érzékenyek, túlreagálnak sok mindent, jobban a szívükre veszik a dolgokat.Persze ez még a jövő zenéje, csak sajnos sok olyannal találkoztam, amikor az anya mindig a gyereket helyezte háttérbe a férjével szemben.

Szeresd jobban a férjedet, nyilván nem tudod magadra erőltetni az egyenlő érzéseket,szeretetet de ezt ne érezze a kislányod, mert azt nagyon megsínyli majd érzelmileg.

Pár éve még pszichológiából tanultam, hogy az a helyes felállás, ha a szülők elsősorban egymást szeretik és utána jön a gyermek. Hiszen a szülők egymás iránti szeretetéből születik a gyermek, de a szülők ugye egymással alkotnak közösséget, melyet kiegészít és teljessé tesz a közös baba. A két felnőtt egymással éli le az életét, ahogy írták is már előttem, így értelemszerű, hogy a jövőt számomra is a párom jelenti, de a jövőnket a gyermekünk teszi teljessé. Ahogy anno a tanárnőm fogalmazta: két ember szerelmét a gyerek kiegészíti, nem pótolja. Ahol a gyermek nagyon előtérbe kerül, ott elkényeztetik, és ezért tapasztaljuk, hogy sokaknál a fejükre nő a kicsi, szinte már ő "neveli" a szülőket.

Úgy gondolom, teljesen jó anya vagy, egészséges gondolatokkal, jó hozzáállással. Én is úgymond "jobban" szeretem a férjem, hiszen ő a társam, a párom, a bizalmasom, és a legjobb barátom, és ezt a kapcsolatunk a kislányunk még szebbé varázsolta.

Csak sajnos sokan a ló túloldalára esnek. Az sem egészséges ha a gyerek ajnározása miatt megy tönkre egy házasság, de az sem, ha a gyerek lelkivilága megy tönkre mert érzi, hogy ő csak a második lehet mindig az anyja szemében, hiszen ő csak egy "vendég" a családban. Sajnos az utóbbiból rengeteget láttam és az eredménye az, hogy bizonytalan és önbizalomhiányos felnőttek lettek.

Persze értem az utolsó két hozzászólót és igazuk van, csak gondoltam leírom az én tapasztalatomat is. Ez természetesen nem vonatkozik rád kérdező.