Én vagyok a világ legrosszabb anyukája, ha jobban szeretem a férjemet, mint a gyermekemet?

Egyik irányba sem jó átesni a ló túlsó oldalára.

Nem jó, ha a gyereket mindenek elé helyezzük, és a gyerek születésétől kezdve háttérbe szorul a párunk.

De azzal a nézettel sem értek egyet, hogy a gyerek "vendég" az életünkben. Én legalábbis képtelen lennék így gondolni a gyerekemre, ő nem egy vendég, hanem az életünk része és mindig az is marad.

Én nem tudnék rangsort felállítani, hogy a gyerekemet, vagy a páromat szeretem jobban, mert teljesen összehasonlíthatatlan a két dolog.

És szerintem nem egészséges, ha valaki bármelyiküket a másik elé tudja helyezni, mert így nincs meg az egyensúly.

A gyermekeimet szeretem a világon a legjobban, nem is értem,hogy lehet ez másként.

Ettől még nem ajnározom őket halálra, és teljesen egészséges viszonyt ápolok velük (és minden más családtagommal is)

De én éppen fordítva gondolom, párkapcsolata akár lehet több is az embernek, (és attól, hogy valaki esküszik,hogy neki nem, érhetik még meglepetések), de a gyermekemhez örökre kötődök, és mindig felelős leszek érte.

Ez a gyerek csak vendég elmélet meg egyszerűen vérlázító SZÁMOMRA. Pont emiatt nem értem azt a mentalitást, hogy a 18 éves középiskolát elvégzett gyerek veszi a kalapját, aztán elmegy több száz meg ezer kilométernyire tanulni, majd letelepedik, és évente 1-2x találkozik a szülőkkel, pár havonta telefonálnak 5 percet.

Látom a sok anyatigris lepontozott.Épp az ilyen felfogások miatt van sok válás,hogy a gyerek többet ér,mit a férfi meg férfiből lehet több is.

Én nem hiszem,hogy a gyerek vendég,de nem is egy társ akit az ember élete végéig választ,most nem lényeges,hogy manapság könnyebb lecserélni,mint megjavítani a kapcsolatot a "divat".

nagyon szeretem a fiam,mint ahogy írtam is,de a férjemet is ugyanannyira,csak másképp.A férjemet szerelemmel szeretem,vonzódom hozzá a fiamat meg úgy,mint a gyermekemet.Mindkettő ugyanolyan fontos,nincs elsőbbségi sorrend.Szeretek a fiammal játszani,szeretem boldoggá tenni,szeretek vele lenni,és az utolsó kettő a férjemnél is igaz.Jól esik ha kettesben kimozdulunk,kettesben töltünk egy estét délután még a kisfiunk mamázik.Nem hinném,hogy ettől ettől rossz anya lennék,de engem érdekel,hogy a párommal öregedjek meg,és a gyermekem lehet más országba költözik máshova megy tanulni,családja lesz,de a párom mindig velem marad és ezt azért észbe kéne tartani.