Nektek milyen a kapcsolatotok a párotok édesanyjával (anyósotokkal)?

Jól kijöttünk, amíg élt.

Jó, nincs semmi gond.

9 éve meghalt sajnos, így én nem is ismertem.

Jó a kapcsolatunk, szinte baráti, tegeződünk is, pedig ő 60, én meg 28. Ismerjük már egymást, tudjuk kinek hol és miben merül ki a tűréshatára, és ezt tiszteletben tarjuk egymás iránt. Így nincsenek viták, konfliktusok. Ha bajom is van vele, próbálom a férjem által elintéztetni, leállítani. Mindannyiunknak megvan a maga dilije, de ezt ha nem feszegetjük, nincs probléma. Jól kijövünk így immáron 12. éve. Ja, és persze a jó kapcsolat titka még nálunk a 100km-es távolság is, és az hogy kb 2-3 havonta találkozunk csak. Azt viszont már többször is kölcsönösen bevallottuk egymásnak, hogy nem élnénk egy fedél alatt a másikkal, mert akkor tuti mindig tépnénk egymás haját.

borzalmas. egy önző nő aki magán kívül soha nem szeretett senkit(jól példázza, hogy a férje halála után 5 hónappal a DISCÓBAN flörtölt nála 30 évvel fiatalabb pasikkal). Nem szereti sem a férjemet sem az unokáit, hát akkor engem miért is szeretne?:) Persze ha segítség vagy pénz kell neki akkor tud nagyon mézes-mázos is lenni, persze a férjem mindig bedől neki és fut utána mint a pincsikutya. Az én taktikám az, hogy átnézek rajta, ha itt van, úgy viselkedek mintha itt se lenne, egyik fülemen be a másikon meg ki ha próbál engem kioktatni, vagy nekikezd az ostoba történeteinek. Végtelen buta, szánalmas és magányos ember, mindenki elfordult már tőle (a férjemen kívül persze)

Borzasztó természetű anyósom van, egyszerűen mindenbe beleszól, mindig mindent jobban tud, és folyamatosan utasításokat osztogat...Eddig egész jól viseltem, mindig az egyik fülemen be a másikon ki technikát alkalmaztam...:P Az a baj, hogy mióta babát várok, sokkal érzékenyebb vagyok, és ingerlékenyebb, és egyre nehezebben tűröm a dolgot...félek, hogy egyszer úgy kihoz a sodrom hogy elküldöm melegebb éghajlatra...:P

nagyon jó

Teljesen jó, naponta találkozunk, mindenfélét megbeszélünk egymással, olyan, mintha barátnők lennénk. Persze, nem vagyunk egyformák, szerintem ő kicsit merevnek tart engem, én meg őt néha felelőtlennek, és egy háztartásban élni sem volt jó, mert én spórolós vagyok, ő meg könnyelmű, én mániákusan takarítós, ő meg elég laza ebből a szempontból, úgyhogy gyakran mérgelődtem magamban. Mindezt leszámítva örülök, hogy ő az anyósom.

Anci88! 5-ös válaszoló vagyok: amíg nem volt gyerek addig én is látszatbarátságban voltam anyósommal, de mikor terhes lettem, nem bírtam cérnával és borult a bili, kígyót-békát egymásra kiabáltunk. De nem bánom, hogy így alakult, legalább nem kell alakoskodnom előtte, legalább nem néz hülyének, mert addig azt hitte, hogy én nem veszem észre az ő ármánykodásait és azt, hogy folyton kibeszél a hátam mögött.