Miért vállal még második, harmadik. Babát is az, aki már az első mellett sem tud félretenni sem maguknak, sem a gyermek jövőjére?

Több oka is lehet. Egy szereti a gyerekeket, nagy családot szeretne, vannak ilyen emberek.

Vagy, véletlen becsúszott, nem szeretné elvetetni, így inkább megtartják, majd lesz valahogy alapon.

Vagy, nem akar a nő dolgozni, inkább családira és gyesre fekteti a hangsúlyt, inkább van otthon anyaságin meg ilyenek.

Azért, mert...nem kell visszamenni dolgozni, majd 10 évig otthon lehet lenni. Valaki ezért. Több gyereknél nyilván.

Valaki azért, mert nincs munkahely, így inkább szül még egy gyereket. Pont volt egy ilyen kérdés ma.

Ha nem szül gyereket és nem is tud elmenni dolgozni, akkor meg nem kap semmit. Lehet még segélyt sem, mert esetleg a családban valaki már kap vagy mert nem tud 1 hónapos munkaviszonyt felmutatni, így megszüntetik a segélyt, de a gyerek után meg 3 évig tuti biztos a gyes illetve gyerekenként a családi pótlék. Ha már 3 gyerek van, onnantól meg még több pénz jár.

Meglepődnél, mennyien meg tudnak így élni. Az megint más, hogy ez mellett sok gyerek nem kap meg alapvető dolgokat.

Az meg, hogy nincs félretett pénz, nem igazán izgatja őket.

Én nem tudnék és nem is akarnék így élni, így nálunk is nagyon úgy néz ki, hogy egyke lesz a kisfiúnk. Szerencsére sok a vele egykorú gyerek a családban, így nem félek, hogy egyedül fogja érezni magát, mert nem lesz testvére.

Mert barátokat mindig találhat majd magának az oviban vagy a suliban is, de az anyagiak azok elég húzósak. Persze, ha az ember meg akarja adni a gyerekének a szükséges dolgokat, mert sajnos sok olyat ismerek, akiknél nem számít. De nálunk igen.

Szerintem az is egy indok, hogy az ember milyen környezetben nőtt fel, mennyire optimista típus. Az ismerőseimnél azt látom, hogy azok a legoptimistábbak, akiknek a szülei nem voltak sosem tehetősek, de mindig megoldották az életüket valahogy, pozitívan néztek a jövőbe. Így ők is azt gondolják, hogy ha teszik a dolgukat, majd jobb lesz, pontosabban, hogy sosem kerülnek olyan helyzetbe, ami miatt tartalékok kellene képezniük.

Most erre lehet azt mondani, hogy hülyeség, és alapvetően én is, aki rossz tapasztalatokkal indultam, és pesszimistább (realistább?) vagyok, azt gondolom, hogy ez némileg felelőtlenség, viszont ismerek olyan családokat, akik pont emiatt az optimizmus miatt valóban nem kerültek sosem „perifériára”. Mert emberként viselkedtek minden helyzetben, és olyan erős szociális háló veszi őket körül, ami megakadályozza, hogy nagyobb bajba kerüljenek. (Itt most nem arra gondolok, hogy a szüleiken élősködtek, hanem hogy mindig volt munkájuk, és sok, valóban megbízható barátjuk, akiknek, ha kell ők segítettek, ha fordult a kocka, akkor meg azok nekik.)

Ennek persze van egy olyan változata is, aki a vallása miatt „optimista”, vagyis meg van győződve róla, hogy isten kisegíti a bajból mindig, „mindig lesz valahogy”.

Ne értsetek félre, nem ítélkezni akartam, csak a gondolati háttérre rávilágítani.

sem az én ,sem a párom szülei nem tudtak sem nekünk, sem a családnak félre tenni SOHA! mégis itt vagyunk, felnőttünk, s most mi is babát várunk. ha nagyit megkérdezném, biztos vagyok benne, h. neki sem volt megtakarítása. mégis 7 gyereket nevelt. mind élnek.

nagyon jó a megtakarítás, nekünk is van egy kevés és a gyereknek is tervezzük félretenni a családit minden hónapban, de ha egyik sem lenne is 3 gyereket szeretnénk. attól, h. nagyiéknak 7 gyerekük volt, vagy h egy mai félretett pénz nélküli család 3 gyermeket szeretne, az nem felelőtlenség, vagy holmi rossz dolog. családra vágyni elemi ösztön. amíg van mit enni a gyereknek, fedél a feje felett és szeretik, addig senkinek semmi joga megszólni a családot. mindenkinek szuverén joga eldönteni hány gyermeket hoz a világra. baj pedig bármelyik család életében előfordulhat. és lehet hiába van egy 160e-es megtakarításom,ha isten ne adj a gyerek leokémiás lesz és 17M a kezelési költség. a pénz nem minden!

Amikor állást kerestem, egy fizetésből éltünk, nekem is a fejemhez vágták a kedves ismerősök, hogy minek annak gyerek, aki nem tud megélni...

Na ja, ha tudtam volna, hogy megszűnik a munkahelyem, én is másképp tervezek. Pl. pont nem akkor és nem onnan megyek GYES-re a másodikkal. Ráadásul jött az a bizonyos válság, aminek hála a hitelünk a kétszerese lett.

Aztán találtam munkahelyet, és félretenni ugyan nem igen tudunk, de megélünk.

Ismerősöm négy gyereket szült, kettőt-kettőt férjenként. :)

Aztán jött a baj. A férjét elküldték, őt 8 helyett 4 órában alkalmazzák. Mit tegyen? A legkisebb gyerek 3, a legnagyobb 15. Nem adhatja vissza az ember a gólyának. Alkalmi munkákból igyekeznek eltengődni, amíg nem találnak másik állást. Mert az ma annyira egyszerű!

Sajnos nagyon-nagyon sok család járt úgy, hogy a tervek és a valóság nem találkozott... Semmi sem biztos, nincs mire tervezni, nincs nyugdíjas állás, nincs semmi. A remény van, hogy valahogy majd csak lesz...

Arra se lehet alapozni, hogy "van egy szakmám".

A szakmámban 13 évvel ezelőtt 90 ezret lehetett keresni, most 80 ezret, jó esetben, és örülj, ha egyáltalán el tudsz helyezkedni, és nem egy diákot, vagy egy frissdiplomást vesznek fel, mert még kevesebbe kerül.

Ez van, ezt kell szeretni.

Nálunk az egyetlen biztos pont a kertesház, illetve a kert, amíg a bank el nem viszi. Ami ott megterem, azt biztos meg tudjuk enni, nyáron és ősszel nem halunk éhen.

Több gyereket nem tervezünk, de nagyon örülök, hogy ketten vannak, egy fiú, egy lány. Egy percig nem bántam meg, hogy belevágtunk.

Ha "becsúszik" egy harmadik, akkor ő is meg fog születni. Elvből. Mivel nekem már az első perctől kezdve élő ember, és képtelen lennék elvetetni. Nehezebben élnénk meg, mint eddig, de akkor is megoldanánk valahogy.

Ennek fényében aktívan védekezünk, mivel két gyerek bőven elég. :)

Azokról a párokról mi a véleményed, akik ketten keresnek, és mégsem tudnak megélni, félretenni, vagy nem mernek gyereket vállalni?

Vagy azokról az egyedülállókról, akik hiába dolgoznak keményen, alig keresnek annyit, hogy albérletet, rezsit, buszbérletet tudjanak fizetni, enni csak a legolcsóbbat tudják, és mégsem tudnak félretenni egy fillért se? A vésztartalék esetükben is a három utolsó konzervet jelenti a szekrény aljában. Arra elég, ha két napot csúszik a fizetés, ne haljanak éhen, de szó szerint.

Nem a gyerekvállalás a társadalom rákfenéje. Hanem az, hogy egy ember fizetése nem elég egy embernek. Egy családban pedig egy ember általában kettőt tart el. Ami a munkaadókat nem érdekli. Természetesen.

Ezen mar en is sokat toprengtem!!!

Anya azt mondta, h akkor aki szegeny annak nelegyen 2. kisbabaja???!?!!?

Erdekes ez nekem is. Nekunk minden honapban minden szamla idoben ki van fizetve de sojaig nem tudtunk 100-200euronal tobbet osszesporolni. Ezert nem mertuk bevalallni a babat. Es mikor a nalunknal alacsonyabb szinvonalon elo csaladba jon a 2. 3. Vagy 4. baba, akkor ossze nezunk a ferjemmel :" h mi milye besz*riak vagyunk "