Mi szólnak az emberek egy punk anyukához?

22 éves vagyok és van egy 8 hónapos fiam. Sokszor megbámulnak minket, amikor a városban tologatom, de ezt már megszoktam. Csak azt nem értem, hogy hivatalos helyeken miért bunkók velem. A fiam rendesen megkap minden ellátást, csak velem beszélnek minősíthetetlenül pl. az orvosnál, vagy az anyakönyvi hivatalban. Tudom, hogy nem úgy nézek ki, mint a környékbeli anyukák (akik amúgy egyszerűen nem állnak velem szóba, nevetnek a hátam mögött), pink hajam van, vannak tetkóim meg piercingjeim, bakancsban járok, de most ez miért fáj nekik? Amúgy más felnőtt emberekkel sose volt problémám, csak az olyan helyeken, ami valahogy kötődik a gyerekhez. Medt pl. amikor a bankban intéztem a lakáshitelt, akkor a lehető legudvariasabban beszéltek velem, meg is lepődtem rajta, elszoktam már ettől. Miért ilyenek velem az emberek? Nem akarok a külsőmön változtatni, szerintem más se teszi ezt, ha gyereke születik, akkor nekem miért kéne? Különben is, tetováló vagyok, hát hogy máshogy néznék ki? Meg punk zenekarban énekelek, hát eléggé furán venné ki magát, ha otthonkában járnék. Mit tegyek? Most azért zavar ez a helyzet, mert azt megszoktam, hogy pl. egy új helyen, ahol még nem ismernek, kicsit furcsán néznek rám elsőre, de ha elkezdtem beszélgetni az emberekkel, akkor mindig jó kapcsolatot tudtam kialakítani velük. Pl. az egyetemen is így volt, de két nap alatt mindenkivel jóban lettem. Komolyan mondom, már várom, hogy visszamehessek dolgozni meg suliba, mert ott legalább emberszámba vesznek, nem úgy mint itt... Nem akarom bölcsibe dugni a fiam két éves kora előtt, de egyszerűen megőrülök attól hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik levegőnek néznek meg még csak esélyt se adnak arra, hogy megismerjük egymást.