Anyukák, a ti párotok/férjetek is "menekül" otthonról mióta baba van? Mit tegyek?

Persze, biztos van más oka is, nemcsak a szexhiány.

És nyilván nem közvetlenül a kielégítetlenség hiánya okozza azt, hogy elhagyja a családját a férfi, hanem az, hogy ezáltal is eltávolodnak egymástól. Ja, hogy később már próbálkozott? Már késő. Mindenkinél van egy határ.

A férfi pedig nem egyenlő a nővel. Egy nőnél elképzelhetetlen, hogy otthagyja a gyerekét, de a férfi nem ilyen. Náluk ez belefér. Mint ahogy fentebb is láthatod, és még sok más családnál, hogy egy férfi sokkal könnyebben otthagyja a gyerekét. Ez még az állatvilágból maradt fenn, hogy bennük nem olyan szoros a kötődés.

És nem is áldozati bárányok, hogy benne maradjanak egy rossz kapcsolatban, csak mert gyerek van.

Hovatovább, a legmodernebb felfogás szerint helyesen cselekszenek, hiszen minden pszichológus egybehangzóan állítja, hogy egy rossz kapcsolatban nem szabad bennemaradni a feleknek, akárhány gyerek is van, mert csak ő sínyli meg. Állítólag rosszabb az a gyereknek, ha a szülők utálják egymást. Na, meg a szülőknek is így a jobb.

Mellesleg meg is lehet fordítani, a nőben is lehetne annyi tudatosság, hogy felméri, hogy a férje jobban igényli a nőt, mint a saját markát.

Neked is érdekes a felfogásod, hogy a nőt teljesen felmented, de a férfi bezzeg hibás.

Nem kell általánosítani, nem minden férfi lép le, ha nem kapja meg a napi betevőt.

Nálunk pl elképzelhetetlen lett volna, hogy a terhesség alatt egyoldalúan kiszolgáljam a férjemet. Az ilyesmi nálunk a KÖLCSÖNÖS örömszerzésről szól, úgy egyikünknek sem jó, ha valamelyikünk csak kényszerből csinálja. A páromat teljesen lelombozná, ha látná, hogy én muszájból "kényeztetem" őt, és ez fordítva is működik, én sem tudnám élvezni, ha csak kötelességből lenne velem.

Így hát kibírtuk azt a 9 hónapot (na meg utána a 6 hetet), és egyikünk sem ment félre, nem ment tönkre a házasságunk, ellenkezőleg :)

Nem erről van szó, hogy a viszonzás miatt csinálom.

Hanem arról van szó, hogy ha nekem amúgy nincs hozzá kedvem, vagy energiám, vagy nem érzem jól magam, stb, akkor a párom nem várja el tőlem, hogy kötelességből megtegyem, sőt, nem is esne jól neki úgy, hogy tudja, hogy nem szívből jön a dolog.

De nekem sem menne az az életmód, hogy azért szexelek a párommal, hogy nehogy elhagyjon, vagy megcsaljon.

Nekünk az ilyesmi akkor jó, ha mindketten akarjuk, mindkettőnknek jól esik.

Volt olyan barátom, aki kikelt magából, ha nekem nem volt kedvem a dologhoz, hogy hogy képzelem én ezt, neki igényei vannak, és ha én nem adom meg neki, akkor majd megy máshoz. Gyorsan véget vetettem a kapcsolatnak, ez nem az én műfajom, de tudom, hogy sok férfi ilyen. Én nem tudnék egy ilyen mellett élni.

"Amíg a párjának van keze, szája, és közérzete rendben, ideje is van rá, addig ez jogos elvárás. "

Jogos elvárás? Fizikailag képes rá, ideje van rá, hát akkor csinálja, nem számít, hogy nincs hozzá kedve, igaz? Hát szerintem ez elég egyértelmű definíciója a szex-rabszolgaságnak...

"gy nőnél elképzelhetetlen, hogy otthagyja a gyerekét, de a férfi nem ilyen. Náluk ez belefér. "

Ne általánosítsunk már, hálistennek nem minden férfi gondolkozik így, hogy belefér otthagyni a gyereket.

Léteznek az ilyen jelenségek, amikről írsz, de fogadd el, hogy szerencsére nem minden férfi ekkora lelki nyomorék.