Ti nem szoktatok irigyek lenni, ha a ti gyereketekkel egyidős gyerek már több mindent tud, mint a tiétek?

Nem, egyáltalán nem. A gyerekek nem egyformák. Lehet, hogy az egyik korábban áll fel, a másik meg korábban kezd el beszélni, és amelyik meg mindent később csinál, lehet, hogy sokkal okosabb lesz, mint a többi. Én nagy ívben teszek arra, hogy kinek a gyereke mit tud. Úgyis minden szülő elfogult, és túloz.

Nem, irigy nem szoktam lenni. Én inkább elbizonytalanodom, pedig nem kéne, hiszen a fiam mozgásfejlődése tényleg nagyon káprázatos (már ne haragudjatok, nem dicsekvésből mondom, csak hozzátartozik a dologhoz) és mégis kétségek gyötörnek amikor látom itt gyakorin mondjuk, hogy más 14 hónapos gyerek már önállóan eszik, meg tud már tőmondatokban beszélni, mindent megmutat és minden utasítást végrehajt. Az én fiam meg "csak" a mozgásban tart elől, egy-két szót tud mondani és csak a lámpát tudja megmutatni meg az állatkái szemét és orrát. Ja meg kérésre nekem dobja a labdát, de ennyi. Más gyerek meg már Radnóti verseket szaval... :/

Nem nem szoktam,pláne tisztában vagyok azzal,hogy a lányok általában hamarabb lesznek szobatiszták,hamarabb kezdenek el beszélni,és azzal is,hogy minden gyerek másként fejlődik.Inkább az zavar ha leírom mit csinál a fiam és rögtön leszólnak,hogy elfogult vagyok,csak kitalálom biztosan hazudok,nem tudom mi okom lenne rá.Pl a bölcsiben fiam csoportjában van,egy 23 hónapos kisfiú,és egy szintén ennyi idős kislány,nos a kislány már szeptemberben gyönyörűen beszélt rövid mondatokban,még a kisfiú egy szót sem mond,fiam 20 hónaposan mindent ismétel és tő mondatokban beszél,viszont a szobatisztaságnál ott tartunk,hogy szól ha tele a pelus,és időnként kéri hogy felülhessen a wcre,lehet nem szobatiszta de másban előrébb van,mint a kislány.Még sem vagyok irigy vagy nem mérgelődöm,hogy bezzeg a kislány itt tart,de a 23 hónapos kisfiú anyja sajnálkozik minden alkalommal mikor találkozunk,hogy a fia egy szót sem mond,pedig hát azzal sincsen gond.

3 gyerekem van, és még ők is olyan óriási különbséggel fejlődnek, pedig testvérek, megtanultam, hogy nincs két egyforma gyerek. Pl. a nagyobbik fiam 2 éves koráig meg sem szólalt, a kisebbik meg már 10 hónaposan folyékonyan szövegelt, na bumm. Sokminden számít a fejlődésükben, milyen környezeti ingerek érik őket, milyen a személyiségük. Irigykedni nem szoktam, dicsekedni sem, szerintem a legjobb, amit egy anya tehet, hogy minél többet törődik a gyermekével, és próbálja neki biztosítani azokat a feltételeket, amelyektől maximálisan fejlődhet a maga tempójában.

Soha nem voltam irigy arra, hogy kinek mit tud a gyereke. Esetleg akkor irigykedem egy kicsit, amikor hallom, hogy már néhány hetes kora óta simán átalussza az éjszakákat. Az én 1 éves fiam pedig még mindig nem. Szinte soha. Szóval ezt az egyet azért nagyon szeretném....