Anyák, akik örökbe adtátok a kisbabátokat? Megnéztétek a kórházban, vagy inkább nem?
3 gyerekem van, mind fiú. Elolvastam a kérdést, és összeszorult a szívem. Iszonyú érzés lehet. Nem ismerem a szituációt és a helyzetet tehát nem mondok semmit (és kérted is hogy ne tegyük). Én nem nézném meg. Belepusztulnék úgy ha látom és oda kell adjam utána...
Akkor inkább úgy kezelném az egész terhességet-szülést mint valami nehéz betegséget vagy műtétet, ami szülés után elmúlik, felgyógyulok belőle.
Tehát valahogy így eltávolítanám magamtól az egészet érzelmileg, és BIZTOS hogy nem nézegetném meg a kisembert. De szülés után közvetlenül se, elfordulnék vagy ilyesmi.
Nagyon nehéz kérdés. Ha megnézed, lehet hogy megbánod. Ha nem nézed meg, lehet hogy akkor is megbánod.
Butuska idézet, de ide illik. "Inkább azt bánd meg amit elkövettél, mint sírj egy olyan dolog után, amit nem tettél meg." (és már ne mis tehetsz)
Köszönöm a válaszokat.
3. válaszoló. Igen, ezek a kérdések bennem is nap mint nap felmerülnek. Amióta megmozdult a hasamban, egyre közelebb érzem magamhoz, de tudom, hogy nem csak nekünk lesz ez a legjobb, hanem neki is. Tényleg nem tudnánk most bevállalni, mindketten tanulunk, kollégiumban lakunk, szülőkre sem számíthatunk. Anyagilag sem engedhetjük meg magunknak, de időnk sem lenne rá, hogy annyit foglalkozzunk vele, amennyit szeretnénk. Míg mások meg tudják neki adni azt az életet, amit megérdemel. És lehet, hogy ők nem lennének a szülei biológiailag, de jó szülei lennének, mert nagyon akarják őt. Úgy, ahogy mi nem. Amikor eldöntöttem, hogy nem veszem el tőle az életet, azt is tudtam, hogy jó életet akarok neki. Hiszem, hogy olyan élete is lesz.
És ha ennek az az ára, hogy nem látom felnőni, hogy nem én ölelem át eténként, nem én állok majd ott az első tanítási napján vagy nem nekem ad virágot anyák napján, akkor legyen. Biztos minden nap eszembe jut majd. Biztos, hogy fájni fog, hogy az egész életéről lemaradok, de legalább lesz élete. Remélhetőleg jó élete.
És igen, az is eszembe jut, hogy ha egyszer sor kerülne arra, hogy felnőttként megkeres, akkor gyűlölni fog. És hogy mindent el kell majd magyaráznom neki és csak bízhatom benne, hogy megért. De leginkább attól félek, hogy felnő, és annyira fog gyűlölni, hogy látni sem akar.
En ugyanazt tennem, amit a 6.valaszolo is irt. Megolelnem, megpuszilgatnam es elbucsuznek Tole.. Ha tudnek.. :(
Sok erot kivanok Neked!
Hát nagyon nehéz ügy...Ha a szívemre hallgatnék, akkor megnézném, belevésném egy életre a kis arcát, a vonásait az agyamba, hogy fénykép híján, mindig "láthassam".
Ha az eszemre hallgatnék, akkor nem nézném meg, mert valószínűleg nem bírnám elengedni, vagy legalábbis a te szavaidból kiindulva elbizonytalanodnék az biztos.
Egyik se jó megoldás, nagyon sajnállak, hogy ilyen nehéz és fájdalmas döntést kell meghoznod.
Nagyon szoros kötelék tud kialakulni már a terhesség alatt, és szülés után, ha meglátnád először, lehet neked is nehezebb lenne. Bár az is lehet, hogy még jobban meggygőzödnél, hogy annak a kis gyönyörűségnek a legjobb legyen, el kell engedned.
Ne szomorkodj, ki így, ki úgy, te így leszel jó anya!
Tisztellek a döntésedért, hogy megadod a lehetőséget egy jó életre a gyereknek.
Főleg ebben a mai világban, amikor nem is 10-ből 9-en, de 100-ból 99-en megölték volna a helyedben.
Én nem merném megnézni, akármennyire is szeretném.
Sokkal nehezebb lehet úgy elválni tőle, ha már láttad az arcát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!