Fogadnátok örökbe gyereket?

Megmondom őszintén, hogy én akkor sem fogadnék örökbe, ha nem lehetne sajátom! Hogy miért? Azért, mert a legtöbb örökbeadott gyereknek a szülei ilyen lezüllött alakok, tehát én félnék attól, hogy mondjuk az anyja esetleg ivott a terhesség alatt, mint az állat! Mert ha még szellemileg nem is látszana meg a gyereken, hallottam, hogy azoknak a gyerekeknek később elég rossz lesz a magatartása, mármint felnőtt korukban sokkal agresszívebbek lesznek stb.!

Meg most nem azért, de ki tudja, milyen hüly*k a szülők!

Lehet, csúnya, amit írtam, de én így gondolom! Jah és hozzá tenném, hogy természetesen azok a gyerekek nem tehetnek róla, szóval sajnálom őket, de örökbe akkor sem tudnám fogadni!:S

En viszont nagyon szivesen fogadnek orokbe a sajatomon kivul is, ha megengedhetnenk magunknak anyagilag.

Legfokepp a nevelesen mulik es a kornyezeten milyen felnott valik belole, en ugyanugy szeretnem, es boldogga tenne, hogy legalabb egy kicsinek a sok arva kozul sikerul rendes eletet biztositani.

Én viszont ha lenne sajátom akkor is fogadnék örökbe...sokan nemtudják milyen szörnyű egy otthon,egyik ismerősöm 11 évesen került be,volt,hogy ájulásig verték.

Nem elítélem az előző válaszolókat,de engem nem érdekelne,hogy a biológiai szülők milyen putris,drogos,alkoholista emberek voltak,az a baba,vagy kisgyerek nem tehet semmiről,joga van egy szerető családhoz,egy mamához akihez bújhat,hogy ne csak second hand ruhákban kelljen járnia,hogy ne legyen beőle 15 évesen anya-vagy apa,a rendes iskolához és hozzám,vagy éppen ahhoz aki nagyon de nagyon tudná szeretni.

Nem is értem,hogy tudtok ilyen szörnyűségeket mondani,hogy nem fogadnátok örökbe,mert ha ivott az anyja akkor lehet,de LEHET csak hogy később agresszív lesz...meg nem lenne az az érzés...nem az az anya aki szül,hanem az aki felnevel...lehet ez közhelyes és kicsit klisé de így van...én 20 évesen így gondolom és ez nem is fog megváltozni...lehet lepontozni nem bánom,biztos kapom majd a szörnyűségeket,de kívánom,hogy csak egyszer is tudd meg milyen egy otthonban az élet és másképp fogod látni...

IGEN, mindenképpen, ha nem lehetett volna saját gyerekem. Tisztelem és mindennél többre becsülöm, azokat az emberekt, akik örökbefogadnak, és szerintem csodás lehet egy elhagyott árvának szeretet, családot adni, meghálálják ezerszer.

Van az ismerettségi körömben örökbefogadott már felnőtt ember, igen, egy lepukkant, kitudja milyen életet élő anyja volt, teljesen normális, diplomás felnőtt lett belőle, az örökbefogadó szüleit tekinti édesszülőknek, és ők is úgy szeretik, mintha az édes gyermekük lenne. Nagyon sok minden a nevelésen, a családi körülményeken múlik, nem a géneken, erre ő a legjobb példa.

Ha valakinek nem lehet gyereke, ugyanúgy szereti az örökbefogadott gyereket (sőt még sokkal jobban), mintha a sajátja lenne.