Ti is elgondolkodtok néha, hogy milyen világra szültök gyermeket?

Rám speciel sehogy. Ez az élet nevű dolog sajnos ilyen - veszélyes. Még mindig jobb, mint pár ezer éve, amikor sokkal-sokkal könnyebben osztogatták a halált.

Ez ellen tenni sajnos nem igazán lehet. Meg kell birkózni a gondolattal. Azzal senkinek sem lesz jobb, hogyha bezárod egy vitrinbe. Az még rosszabb is, végképp nem élet.

Inkább a "nagy" dologok miatt aggódok: vízhiány, háború, ilyenek.

De ez nem akadályoz a gyerekvállalásban. Minden generációnak voltak problémái, mindig alkalmazkodtak. Az ember ilyen. A mi gyerekeink generációja is megoldja :-)

Nem érdekel!

Régen még rosszabb volt, háború, éhinség, meghurcoltatás, kínzás.... ez más semmi azokhoz képest!

Ha még visszább mész az időben, az anya vagy a gyerek bele halt a szülésbe, ha mégsem akkor valami gyermek betegségbe, ha mégsem akkor felnőtt korában valami mondva csinált indokkal legyilkolták....

Szerintem ahoz képest ami régen volt, jó élet van most, és te, illetve majd a gyermeked alakítja majd a saját életét!

Magyarországon azért nem néznek ránk ilyen veszélyek, hogy Óvodában, iskolában valaki tömegmészárlást tart, vagy öngyilkos merénylő felrobbantja a buszt, vagy két vonat egymásnak megy.... vagy jön a cunami, földrengés, hurrikán...

"Rátok hogyan hat a külvilág durvasága?"

A múltban nem kell sokáig menni, hogy ettől rosszabbakat is találjunk. Ott voltak a világháborúk, ott voltak a nyilvános kivégzések (Szaúd Arábiában ez még mindig divat), vagy középkorban nyilvános kínvallatások, ahol úgy állták körbe az áldozatot felnőttek, gyerekek, mintha moziba lettek volna. Akárhogy nézem ,szerintem a mai világban így is kevesebb erőszakkal találkoznak a gyerekek, mint régebben. Amúgy sem szabad örök félelem élni, az senkinek nem jó, nem is normális élet az. Félteni szabad, sőt kell a családot, de félni kilépni az utcára...

Tökéletesen egyetértek az előttem szólókkal.

Amúgy meg valószínűleg azért van ez most benned, mert a hormonjaid dolgoznak. Ismerős helyzet, én is most várom a második babót!:-)

Nem maradtál egyedül. Nekem még nincs gyermekem, de mióta olvastam a híreket, láttam a képeket, a szülők arcát, nem tudok nem arra gondolni, hogy ez éppen velem/ a gyermekemmel is megtörténhet a jövőben, és ezt az érzést nem tudom hová tenni. Szörnyű. Én is rettegős anyuka leszek sajnos, már most érzem. Gyermek nélkül vallom, hogy a legnagyobb kincsünk ők.

Ha hall vagy olvas az ember, akarva akaratlanul megfodul a fejében, hogy ez akár... Sokan hamar helyre tudják tenni ezt magukban (lásd előző válaszolók) én és ahogy olvasom, Te sem tudod egykönnyen. Félteni fogod a gyermekeidet akkor is, ha már 50 évesek lesznek. :)

Minden álmom, hogy anyává válhassak, de azt is tudom, hogy attól a perctől fogva vagyok a legsebezhetőbb életem végéig...