A párommal nem vagyunk összeházasodva, nem is tervezzük. Mennyire "gáz" így gyermeket szülni a mai világban? 15 hetes kismama.

Lassan elterjedtebb lesz ez az életforma, hogy nincsenek összeházasodva a párok. Én se vagyok férjnél, mégis boldogan várjuk a vőlegényemmel a babánkat.És mi se tervezzük a házasságot, majd ha már nagyobb lesz a babó.Addig minek.Amit a házasságkötésre költenénk, inkább költjük a babánkra.

17 hetes kismama

Boldog babavárást.

SEmmenyire

Csak tisztázzátok, mi lesz a gyermek neve, és időben intézzétek el az apasági nyilatkozatot a szülés előtt.

Gratula:-)

Szia! Kár ilyeneken rágódnod. Teljesen egyetértek az előttem szólókkal. A mai világban ez teljesen elfogadott. Hátránya sosem fog származni a babának ebből.

Boldog babavárást! :o)

Szia! Latom csak olyanok valaszoltak, akik nem hazasasok, ezert en, mint feleseg gondoltam szolok egy par szot a hazassagrol. Nem azert mentem felesegul a ferjemhez, mert gaz lett volna, ha nem teszem, nem a feher ruha, es nemis a nagy buli kedveert, bar ezek felejthetetlen dolgok az ember eleteben, az a no, aki azt mondja nem vagyik arra, hogy mennyasszonyi ruhaba kimondja a boldogito igent, az hazudik. A hazassag sok mindent pozitivva valtoztat, meg ha elozoleg eggyutt eltetek is, nemis gondolna az ember. Azon kivul buszken es batran mondhatod, hogy igen, o a ferjem. Es egyszer majd buszken mondhatod azt, hogy 25., 50.hazassagi evfordulo. Nem a papir a fontos, hanem amit jelkepez. De ez a te dontesed kell legyen az eletben, es Te kell, hogy akard. Remelem nem untattalak el tulzottan.

Nagyon boldog babavarast, es sok egeszseget nektek!

Egy 20eves, 22hetes kismama!

Szia!

Én is egy feleség vagyok,kicsit idősebb mint az előttem szóló,(34)és házasságpárti.És egyáltalán nem nézem jó szemmel ezt a nagyon modern divatos világot,hogy ma már senkinek nem kell felelősséget vállalnia semmiért,és hogy hová tart,illetve hová süllyed.Szerintem,ez a fajta életforma is,hogy összeállunk mint lovak a kánikulába,ezt a nemtörődömséget,felelősség nem vállalását sugallja.Ha nem tetszik,minden macera nélkül megy tovább mindenki másfelé.Hát,én ezzel a gondolkodással nem tudok egyet érteni.Szerintem a társas kapcsolat igenis elkötelezettség,felelősek vagyunk egymásért,a gyerekeinkért,a családunkért,a boldogságunkért.Rossz nézni,hogyan nevelnek gyereket manapság.Tizenévesen gyilkolásszák egymást,hihetetlen mi van az iskolákban,tekintélye sem a szülőnek,sem a nevelőnek...stb...ez nagyon szégyenletes,és elkeserítő.És mi szülők,felnőttek neveljük őket,a mi példánkból tanulnak,meg sajna a társadalomból.De nagyon el van most minden szabadulva.És nem jó ez a nagy szabadság senkinek.Ha egy férfinak gyereket szülök,ha már az elhatározás megszületett hogy egy család leszünk,akkor legyek méltó arra is,hogy a felesége legyek.Ne kelljen egymást úgy bemutatni,hogy az élettársam,a párom..stb..Nekem ez sokkal jobban esik úgy,hogy a férjem.És valóban nem a papíron múlnak a dolgok,sem a boldogság,pont ezért van rá szükség.Vagy lassan már a gyerekeinket sem iratjuk a nevünkre???Minek???Hát elgondolkodtató ez a nagy modern világ.

Mar irtam ide egy valaszt, az egyike voltam azoknak akik azt irtak, nem gaz, ha nincs hazassag. Nem vagyok hazassag ellenes, nem azert nem hazasodtunk meg ossze. Eddig, ha volt is rola szo, mindig a penz volt az akadaly, mindig voltak fontosabb dolgok. A baba, veletlenul jott, mit kellett volna tennem, gyorsan elkolteni egy csomo penzt az eskuvore amig nem latszik a hasam? Az a penz nagyon jo lesz a babakelengyere. Vagy vetettem volna el mert nem vagyunk hazasok? Majd lesz eskuvo utana, ha nagyobb lesz a baba. En sem igy terveztem, en is szerettem volna nagy eskuvot meg hintot, meg diszitett templomot meg 18 evesen... igy majd 10 evvel kesobb mar kicsit mas a fontos. Igen nagy nap lesz az amikor majd vegre ott leszunk hogy kimondjuk az igent es az a mi napunk lesz csak rolunk fog szolni, de nincs szulsegem erre ahhoz, hogy tudjam, szeret es velem akar elni. Nem hiszem hogy ha egy kapcsolat a szakitasig eljut akkor barmelyik felet is visszatartja majd az, hogy mi hazasok vagyunk, hova gondoltam hogy elmegyek. Ha valaki menni akar, akkor se haz, se gyerek, se hazassag nem tartja vissza, ha maradni, akkor pedig nem a papir vagy a kocsi miatt fog maradni. Ettol fuggetlenul hiszem azt, hogy uj korszakba lep majd a kapcsolatunk onnantol, hogy a ferjemnek hivhatom ot a torveny szerint is, de ezt most nem azert nem teszem meg, mert a fene nagy szabadsag az milyen meno most. Nincsen ra penzem hogy olyan eskuvot szervezzek, amilyet szeretnek, es amig nem lehet olyan, addig ne legyen semmilyen. Ha lenne ra felesleges penzem mar holnap megtartanank, mert tudom, hogy o is akarja. Na jo, holnap nem, mert akkora vagyok mint egy balna, es jol akarok kinezni a kepeken... :)

27 hetes kismama es baratno, vagy legyen inkabb kedves... :)