Mióta megszületett a pici, a nagyot már nem szeretem. Miért?

Az jutott eszembe, hogy esetleg csinálhatnál a külön-külön is programokat a gyerekekkel, ha addig a másikat rá tudod bízni valakire. Nyilván most a 4évesedre gondolok elsősorban. Néha 1-2óra, amikor kettesben elmentek sétálni, bogarászni, vagy pl. játszóházba. Segítene elmélyíteni ismét a kapcsolatotokat, Te meg könnyebben ráhangolódnál a gyerkőcödre.

Én is épp hasonlón töröm a fejem, egy-két "izgi" program csak a "nagy"lányommal kettesben, csak nálunk inkább az a cél, hogy ne üsse fel a fejét a féltékenység a kistestvére miatt. Érezze a törődést! :)

Egyébként nem hiszem, hogy olyan szörnyű anya lennél, mint amilyennek hiszed magad. Felismerted a problémádat, és rajta vagy, hogy változtass, hiszen kiírtad ide a kérdésedet is. Emberek vagyunk, hibákkal. Te legalább nem dugod homokba a fejed, és nem vagy álszent!

Meg fogod tudni oldani, fel a fejjel!!