Imádom a kutyámat, de 2hete mióta megszületett a pici azóta zavar a jelenléte. Megfog ez még változni? Mit csináljak? Hozzáteszem, hogy a páromon kivül is zavar mások jelenléte.

Majd, ha kicsit megnyugszol a szülési stressz és sokk hatása alól, akkor majd sikerül mindenkit elviselned.

Pihenj sokat, tessék babázni és fordíts magadra is egy kis időt!

Ha úgy adódik, akkor sétáljatok egy hatalmasat, amíg jó idő van!

Nővéremnek van egy 13 éves kisfia, eddig 3an éltek együtt családként, ő, a kisfiú, és a férje :)

Vettek 4 éve egy westie-t, imádta, ő volt a szeme fénye, babusgatta, fürdette minden nap, imádta egyszerűen. Lakáskutyus, 4 emeletesben laknak.

Szeptember 4-én megszületett a második kisfia, és azóta nem nagyon törődik a kutyával. Szinte meg sem simogatta, nem beszél hozzá, szóval szegényke, kicsit rosszabb sora lett :( Pedig neki is lelkiismeretfurdalása van emiatt, de nem tud mit csinálni evvel az érzéssel.

Nála nem változott azóta :/

Nálam is így volt, mint az utolsó válaszolónál, kb 3 évig.

Szerintem tudat alatt azt érezzük, hogy egy állat vagy egy idegen ember jelenléte veszélyt jelent a kisbabánkra, meg akarjuk védeni, nehogy valami betegséggel, kosszal vagy baktériummal érintkezzen rajtuk keresztül. Ezért tartjuk távol magunkat is hogy megérintsük vagy foglalkozzunk a kutyával.

Én már nem féltem annyira a kislányomat ilyen szinten, úgyhogy nálam már szerencsére 3 év elteltével visszatért a kutyaimádat. Biztos az is közrejátszik, hogy már a lányom is odavan a kutyákért és minden állatért.

Mondjuk a gyerek születése előtt az én kutyaimádatom olyan szintű volt, hogy pl egy beteg kutyát jobban tudtam sajnálni, mint egy beteg gyereket, na ez már nem így van.