Otthon lévő anyukák, nem érzitek "befásultnak" magatokat?

Mikor olvastam a kérdésed azt hittem legalább 3 éve vagy otthon a gyermekeddel. :) Részben megértelek,de azt gondolom egy 8 hós baba mellett még annyira nem lehet befásulni.Egyébként már valóban rá lehet ám bízni mamára,rokonra,akiben megbízol.Nekem anyukám szokott hébe-hóba vigyázni a 9 hónapos kisfiamra,napközben,mert az éjszakai műszak az még mindig az enyém.

Én is hasonlóan mozgalmas életet éltem a babánk előtt,hasonló közegben,de én nem érzem még azt amit te.

Nyugodtan le lehet pontozni, de had kérdezzem már meg, mégis mit vártál? Komolyan meglepetésként ért, hogy egy kisbaba mellett nem lehet bulizgatni? Kicsit későn kezdesz el ezen gondolkodni. Nem lett volna kötelező gyereket szülni, nyugodtan folytathattad volna a bandázást helyette. De a kettő egyszerre nem megy.

Törődj bele, hogy a gyereket nem lehet visszacsinálni, ezt választottad, most már ezt kell csinálnod.

Kedves 5-ös válaszoló!

Mikor írta a kérdező, hogy visszacsinálná a dolgot? Szereti a babáját, csak néha hiányzik neki a társaság. Van, aki attól érzi magát jó anyánakt, ha 2 éves koráig egy pillanatra sem engedi el a gyereke kezét és mindent alárendel az anyaszerepnek. Te biztos ilyen vagy. Aztán vannak olyan emberek, akiknek néha némi külső inger is kell a feltöltődéshez, hogy utána vidáman, boldogan, kiegyensúlyozottan tudják folytatni a mindennapokat. Nem értem, hogy emiatt miért kell megszólnod ilyen csúnyán a kérdezőt?? Nem hiszem, hogy bármivel is rosszabb anya lenne mint pl Te. 3-as válaszoló voltam

Én még szülés előtt állok (37 hetes vagyok), de már most meg vagyok őrülve.

Fél éve nem dolgozom, szinte senkivel nem találkozom az utóbbi hónapokban.

Férjem sokszor hétvégén is dolgozik, barátnőm szintén és ugye neki is megvan a saját családja, legtöbbször csak neten tudunk beszélni.

Már előre rettegek mi lesz, ha megszületik a baba, akkor még ennyit sem tudok kimozdulni itthonról, mint most.

Nekem nem a bulizás hiányzik, hanem a nagy túrák, kirándulások és egyáltalán az, hogy emberek közt legyek.

5-ös vagyok. Nekem is hiányzik sok minden, amit régen megtehettem, most meg nem. De amikor elhatároztuk a férjemmel, hogy babát vállaltunk, akkor mérlegeltem ezeket a dolgokat, átgondoltam, és tudtam, hogy bizonyos dolgokról le kell mondanom. Úgy döntöttem, hogy a babavállalás megér ennyi áldozatot, így most nem nyávogok, hogy nem mehetek ide-oda, mert tudtam, hogy mire vállalkozom. Eljön majd az az idő, amikor a gyerekem önállóbb lesz, óvodába, iskolába jár, barátai lesznek, ő is eljár bulizgatni. Akkor majd kitombolhatom magam, de most az a dolgom, hogy neveljem a babámat.

Szóval nem az igényeinkben különbözünk, hanem csak abban, hogy én átgondoltam, hogy mire számíthatok majd, és megfontoltan döntöttem, így most nem ér meglepetésként, hogy egy pár hónapos baba mellől nem lehet csak úgy elmenni és átbulizni egy éjszakát.