Két vetélés után kivizsgáltatnátok magatokat, vagy reménykednétek, hogy a természet akarta így, és próbálkoznátok tovább?

Amúgy nekünk is két babánk jött, majd egy elment és utána jött még egy. A korai vetélés is nagyon gyakori, csak sokan észre sem veszik, "késésnek" fogják fel.

második

Bár nem volt tervezett baba, szomorú voltam, és ürességet éreztem. De a természet rendje, hogy nem marad meg minden baba. (Természetes szelekció, a valami miatt életképtelen babák nem maradnak meg). Valószínűleg az orvosa is ezt az álláspontot képviseli. Bár azt gondolom, hogy azt még fontos lenne tudni, hogy mikor mentek el azok a babák, mert ez sem mindegy teljesen.

Amúgy van egy barátnőm, akiket szó szerint agyba-főbe vizsgáltak, és SEMMIT nem találtak, mégis több mint tíz babát veszítettek el az első trimeszterben, és kettő terhességet tudott kihordani összesen 6 év alatt. Úgyhogy van ilyen, és szintén tőlük (meg még másoktól is) tudom, hogy a kivizsgálásoknak is van lelki vonatkozása, nem túl kellemes, ezért érdemes mérlegelni. És kérés lehet még Kérdező életkora is, amit szintén nem tudhatunk, mert ha fiatal, akkor az szintén "egy pont" a várakozás mellett.

De nyilván Neki kell eldöntenie, hogy mikor vizsgáltatja ki magát, és milyen orvosnál...

Mihamarabbi gyermekáldást kívánok!

"Természetes szelekció" - lehet én vagyok túl érzelmes, de ha anno nekem ezzel jössz, úgy kiakadok, hogy jobb, ha nem állsz elém.

A barátnőd meg sajnálom, mert ennyi vetélés után annak igenis meg volt az oka, csak nem választott megfelelő orvosokat a kivizsgálásokhoz. Nekem a negyedik találta meg az okot, az előző három papírját meg visszavenném.

Megértem, hogy abban a helyzetben az ember nem bírja az "ilyen kifejezéseket", sőt, egy terhes kismamára sem bír ránézni, vagy egy kisbabára, de ettől sajnos még van ilyen...

És hidd el, elég sok orvosnál jártak a barátnőmék is, de ha x orvos véleménye egybehangzóan ugyanaz, akkor talán igazuk van...

(És én sem bízom vakon az orvosokban, sőt! Más területekkel magam is rendesen megküzdök...)