Mitől akarnak a nők gyereket?

Kedves kérdező!

Itt a többiek silányan megfogalmazott véleménye ellenére nem az anyai ösztönök hiánya összeférhetetlen a pszichológiával, hanem az, hogy annak ellenére, hogy a lélekről tanulsz, felteszel egy ILYEN kérdést IDE, ahol nyilvánvaló, hogy csak ocsmány kritikát kapsz, holott azzal, hogy nem szülsz, nem ártasz senkinek.

Az abortuszról meg annyit, hogy mindenki eldöntheti magának, hogy gyilkosságnak tartja-e vagy sem. Mindenkinek joga van rendelkezni a saját életéről, és az is szíve joga, hogy milyen álláspontja van az emberi életről, és főleg annak igazi(!) kezdetéről.

Le leszek pontozva, nyilván, mert ugye én sem vállalok gyermeket, ennek számtalan oka van (egészségügyi, anyagi, családi, sorolhatnám. Ennek ellenére belemosolygok minden babakocsiba, nem dédelgetek semmiféle karrierálmot, néha eszembejut, milyen lenne egy kerekedő pocak, DE! egy emberi életről nehogy már a kósza hormonhullámok és érzelmek döntsenek. Anyának lenni ott kezdődik, hogy a még öntudatlan, nem létező gyerekem nevében döntök, alaposan megfontolva azt, hogy képes leszek-e felnevelni - nemcsak megszülni...) Akkor is le lennék cseszve, ha annak ellenére, hogy nem akarom/tudom felnevelni, megszülném.

Jóemberek! Hadd döntse már el mindenki maga, hogy mihez kezd az életével!

Kérdező! Ezek után jól gondold meg, hogy megéri-e kiírni ide bármilyen kérdést.

Már kicsi koromban is konokul állítottam, hogy nekem sose lesz gyerekem. Kamaszként is változatlan volt az álláspontom. Volt 3 éves és 5 éves párkapcsolatom, mindkettőben gyermektelen jövőképpel.

Nem hogy nem akartam gyermeket, de még idegesített más gyereke is. Sosem gügyögtem ha megláttam egyet, inkább elfordultam.

Megismertem a férjem, megvettük a közös házat 4 év együttélés után. Utaztunk, buliztunk, élveztük az életet. Sosem beszéltünk gyermekvállalásról. Beköltözésünk első éjszakáján (magamat is meglepve) azt mondtam, csináljunk egy főpróbát, hogyan kell tökéletes gyermeket összehozni (férjemnek nem volt ellenére a táncba hívás). Emlékszem minden percére... Az ágyban feküdve még a fülébe is súgtam, hogy ebből akár baba is lehetne, annyira szép volt.

3 hét múlva jöttek a fura érzések. Én körzeti orvoshoz mentem, aki átirányított a nőgyógyászhoz. Ekkor hívtam a férjem, öröm és kétségbeesés keverékével a szívemben.

A nőgyógyász még nem látott biztosat, visszahívott 2 héttel későbbi időpontra. Hazafelé én megvettem a tesztet, és randiztunk a férjemmel. Boldogság és öröm, féltés és kiváncsiság volt bennünk. Akkor már tudtam, anya szeretnék lenni a világon legjobban.

Otthon elkészült a teszt. Gombóc a gyomrunkban és végig néztük a teszt csíkot, míg megszületett az eredmény. Könnyekben törtem ki, mintha mázsás teher esett volna le szívem legféltettebb vágyáról. Talán soha nem vágytam ennyire még semmi másra. Azóta sem bántam meg, életem legnagyszerübb érzése anyának lenni.

Ne tégy végleges lépést, mert sosem tudhatod, mit hoz a jövő és ha a sors is úgy szeretné, lehetsz még anya.

13:07

Nem a véleményed miatt leszel lepontozva, hanem mert képtelen vagy elfogadni mások véleményét, még ha az szerinted "silány" is. Az az embertípus vagy, aki nincs tisztában a saját határaival és megengedi magának, hogy embereket minősítsen. Nagyon rossz úton jársz, ha ennyire túlértékeled magad és jogot formálsz arra, hogy lebecsülj másokat. Nem vagyunk egyformák, vannak tanult, széles látókörű emberek, és vannak egyszerűek, beszűkültebb látásmóddal; ám ez utóbbiak véleménye is vélemény. Sokkal jobban tennéd, ha ezeket sem söpörnéd félre, hanem megtanulnád ezekből is levonni a tanulságot.

Szerintem megváltozhat,úgyhogy ne tegyél semmi visszafordíthatatlant. Én szeretnék gyereket, szeretném, ha valaki maradna utánam, szeretném látni, hogy mit tudunk összehozni a párommal, hogyan nevelgetnénk, milyen lenne a mi kis családunk. Nekem tudnom kell :D

Most lehet, úgy látod, elvetetnéd, ha becsúszna egy bébi, de ezt sem tudhatod biztosan. Amíg az ember nincs benne, ezt nem tudhatja 100 %-ig biztosan.

A terhesség, megalázó vizsgálatok, szülés mindenki számára félelmetesek szerintem, de ez nagyon rövid kis epizód ahhoz képest, amit majd az anyaság jelent, hamar túl leszünk rajta.

Hogy mitől változhat meg a gyermekvállalás elutasítása benned?

Csak pár eshetőség (teljesség kizárása nélkül):

- érzelmi hatásokra, ahogy korosodunk

- anyagi érdemek meglététől, amitől egyre biztosabb a megélhetésünk (egzisztencia)

- szakmai sikerek besöprése, amitől végre felszabadul egy kis szabad kapacitás mással is foglalkozni.

Ami biztosan nem helyes: azért senki se vállaljon gyermeket, mert a család, a barátok, a környezet, a munkahely és még sorolhatnám, ezt várja el.

Azért sem szabad vállalni, mert bekapcsol a pánikgomb az öregedésre és azt hisszük, kifutunk az időből.

Nem gondolom, hogy mindenkinek szülni kell.

Inkább legyen kevesebb gyermek, de akik megfogannak, legyenek boldogok.

Lehet teljes életet élni, boldogan és kiteljesedve gyermek nélkül is. Mindenki döntse el maga, hogy melyik utat választja.

Elköttetés egy dolog, én a könnyebb utat választottam: nem szexelek. Szűz vagyok, és nem is akarok szexelni, mert egyszerűen halálra rémülök a gondolattól, hogy terhes lehetek.

Viszont maga a gyereknevelés nem riaszt el, szívesen fogadnék örökbe.