Van még itt rajtam kívül magányos anyuka, akinek nincsenek barátai?
Hála Istennek van egy férjem, aki szeret, és van egy gyönyörű, okos kislányunk, a családommal teljesen elégedett vagyok, velük nincs gond. De rajtuk kívül szinte nincs is kihez szólnom. Pár éve költöztünk ide a nagyvárosba egy 100km-re lévő kis településről, tehát a család és rokonok is messze vannak, velük max telefon van egy héten 1x-2x. Mikor idekerültünk elmentem dolgozni, 6hónapig dolgoztam ott. Az ottani munkatársaimmal már a vége felé elvoltunk, elbeszélgettünk, de annyira nem mélyedtek el a kapcsolatok, hogy munkaidőn kívül is kerestek volna. Utána elmentem gyedre. Itt a közvetlen környezetben 3 másik anyuka is van, akinek egyidősek a gyerekeik az én lányommal, mindannyian 3 évesek. Mi 4-en, és a 4gyerek (3lány és 1 fiú) 3 évig minden nap együtt voltunk délutánonként. Aztán a gyerekek elkerültek oviba. Meg is beszéltük, hogy a 3 lány kerüljön egy csoportba, és akkor majd milyen könnyű és jó lesz úgy nekik, meg majd aki ráér elhozza a másikét is haza délután. Ők mindannyian dolgoznak, elég jól állnak anyagilag, én meg munkát keresek már hónapok óta, de eddig semmi. Mi elvagyunk úgy ahogy, de hó végén éppenhogy 0-ra jövünk ki.
Mióta a gyerekek oviba járnak, azóta eltávolodtunk egymástól. Én mikor úgy van megkérdezem tőlük telefonon, hogy hozzam-e el valamelyikőjük gyerekét, úgyis én ráérek, itthon vagyok, ők meg dolgoznak fél 5-ig, és éppenhogy beesnek 5kor a gyerekért. De soha nem mondták, hogy ó, hozd már el légyszives, inkább elkérezkedik hamarabb, vagy apuka szabadnapot kér, ha anya sokáig van. Ők 2en egymás gyerekét minden reggel és délután felváltva hozzák viszik, de nekem spoha nem szólnak, hogy hozd már el.
Nem értem miért nem keresik a társaságomat. Meg nem bántottam senkit, mert nem vagyok olyan, és amúgysem lett volna okom rá. De olyan rosszul esik, hogy ennyire hanyagolnak, mintha nem is léteznék. Már kezdek depis lenni, hogy munkát sem találok, pedig már nagyon kellene, mert szorul a hurok. 1 hónap múlva lejár a gyesem, és akkor nem tudom miből fogjuk kifizetni a hiteleket meg a többi fizetnivalót, mikor így is éppenhogy 0-ra jövünk ki hónapról hónapra. És ráadásul egy barát sincs mellettem, totál egyedül érzem magam. Nagyon rosszul esik, hogy ők 2-en minden napi kapcsolatban vannak a gyerekek miatt, én meg nem is létezem számukra. Más barátot nem igazán tudok szerezni, mindenki megy az útjára. Reggel beadom a gyereket az oviba, utána meg egész nap csak ülök a házban. Átnézem az álláshirdetéseket, ami olyan oda elküldöm az önéletrajzom, és utána semmi. Teljesen egy haszontalan embernek érzem magam. Semmi hasznom nincs azon kívül, hogy hurcolom a gyereket, meg főzök, mosok.
Mit tegyek? Miért nem találok egy igazi barátot? Olyan nagy kérés az? Miért van hogy nincsenek igazi barátaim? Pedig én egy jószívű, kedves ember vagyok, nincs bennem rosszindulat, mindig segítek mindenkinek önzetlenül. Talán féltékenyek rám? Szép nő vagyok 28éves, ők is 28 és 30 évesek, de átlagos külsejűek, az egyik elhízott. Miért nem kerülök senkinek a lelkébe, hogy őszinte barátok lehetnénk? Bennem van a hiba?
Elnézést hogy hosszú lett, de már annyira kivagyok. Megköszönöm az építő tanácsokat, hozzászólásokat.
Lehet,hogy nem lesz népszerű, amit leírok, de azért leírom.
Van egy barátnőm, 2 hét van a babáink között. Szinte minden héten találkozunk, csavargunk, stb. Van egy lány, akivel utánunk szült kb. 3 hónappal. Mindketten köszönőviszonyban voltunk vele, de ahogy megszült, igyekezett csatlakozni hozzánk. Tudni kell,hogy a barátnőm és én is viszonylag jó anyagi körülmények között élünk, a lány nem igazán. Ez természetesen nem minket zavart. Egy idő után nyilván őt zavarta,hogy hallotta a beszélgetéseinkből,hogy mittudomén mit vettünk meg a gyereknek, hol voltunk a hétvégén, stb. Nekünk ez természetes, hiszen több éve barátnők vagyunk, ismerjük egymás anyagi helyzetét ezer éve.
A lányon egy idő után látszott az irigység. Mindenre volt egy-két epés megjegyzése,hogy miért kell, miért kell az stb. Holott mi soha nem dicsekvésként mondtuk a dolgainkat, csak beszélgettünk róla, ahogy régen.
A lényeg,hogy egy idő után zavaró lett és nem hívtuk többé.
Nem tudom mennyivel állnak jobban az ismerőseid, mint ti, de van olyan helyzet, ahol az anyagi különbségek nem teszik lehetővé a barátságot!
30 hetes terhes vagyok. A legjobb barátnőm, akit az egyetlen barátnőmnek tartottam 23 éve, és ez fordítva is így volt, mióta terhes vagyok, nem keres. Régen is általában én kerestem, mióta terhes vagyok azóta is csak én hívtam, de most már két hónapja nem is keresem, nem szeretem az egyirányú utcákat és nagyon bánt az egész. Még a férjem is csodálkozik, hogy miért lehet ez így...
Teljes mértékben megértelek, mert ez így nagyon nem jó. Játszótér nincs a környéketeken, ahol kismamákkal ismerkedhetnél?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!