Gyerekvállalás miatt családi vita - ti mit gondoltok? Kinek van igaza?

Én a félig hasznosra mentem. Elmondjam miért? "a mi családunkban mindenki ilyen zsarnok, mint a nővéred"

Azért mert ítélkeztél rögtön a nővére felett, amikor valahogy érezhető volt a történetben az, hogy a családnak egyszerűbb, hogy kapnak innen is meg onnan is. Persze, ez marha kényelmes állapot, csak hosszútávon nem járható. Ha valaki családot vállal az vállalja a felelősséget és gondoskodjon róluk. A férj ennek nem tesz eleget, a feleség meg nem tud jelenleg mit tenni.

Ha valaki gyereket szül az ne mástól várjon már támogatást anyagilag, mert mi van ha nincs támogatás?!

Na ilyenkor jön a bökkenő mint ahogy náluk is. Segíteni a másikon lehet, csak nem mindegy, hogy kihasználnak, egyoldalú az egész és még neked kell lemondanod bizonyos dolgokról. Hosszútávon ez nem megy, vagy néha-néha oda-vissza megy a segítség aminek tényleg a családon belüli szeretet az alapja vagy megette a fene az egészet.

Nem kell megsértődni a pontozáson, lehet más véleményed, csak ha a többség nem gondolja hasznosnak annak biztos van oka..

Én biztos nem vennénk el egy forintot sem a gyermekeimtől ebben az esetben. Megérdemlik és meg is tehetnék ezek szerint, hogy jó anyagi körülmények között nevelkedjenek, biztos anyagi háttér mellett, úgy, hogy nem kell őket folyamatosan visszautasítani azzal, hogy "kislányom, kisfiam most nincs pénz pl. szakköre."

Egyszerűen nem is értem, hogy egyesek mit képzelnek magukról. Hogy mernek úgy gyereket vállalni, hogy na, majd a nővéremék úgyis támogatnak, lemondanak pár dologról, mi meg otthon lógatjuk a lábunkat és minden el van intézve. Lesülne a képemről a bőr komolyan!

Nagyon felelőtlenek voltak, hogy a semmire vállalták.

És még durvább, ez a kijelentés, hogy ha eddig adtatok, majd eztán is fogtok.

Aláírom, mindenki kerülhet sz.r helyzetbe, átmenetileg, amikor elkél a segítség. De hogy erre számítva újabb babát vállalni???

Igen, elmondanám neki.

Nektek a férjeddel kell eldönteni, hogy támogatjátok-e őket ezek után is. De ha nem szabtok meg egy bizonyos határt, soha nem lesz ennek vége és ugyanilyen felelőtlenek lesznek.

9. vagyok.

Igen, sorry. Kicsit lassan esett le minden körülmény.

Hát, az, hogy tervezett baba egy cseppet befolyásolja az én véleményemet is.... És azt nem mondom, hogy ha megtehetném, nem adnék neki, de biztos, hogy elmondanám neki, hogy ez nem volt szép húzás. Még ha leültetek volna és elmondja a terveiket, adott volna lehetőséget arra, hogy elmondd tudsz-e továbbra is segíteni, akkor azt mondom, hogy normálisabban áll hozzá. Igazából az egészben a férjét nem értem.... :(

Mi is kerültünk rossz körülmények közé, amikor én már terhes voltam a lányunkkal, még dolgoztam és a férjem elveszítette a munkáját. Persze elfogadtuk a család segítségét, de a férjem elment addig útépítő ismerőshöz aszfaltozni, amíg jobbat nem talált! Lehet hogy nálatok lenne értelme esetleg a kedves férjet s**gbe rugdosni egy kicsit, meg ebben a helyzetben biztos, hogy megkérdezném a tesódtól is, hogy ezt mégis hogy képzelte el, meddig fogjátok ti meg a nővéretek eltartani őket?! Valahogy azt éreztetném vele, hogy ne számítson mindig arra, hogy majd ti adtok neki, hanem önállóan tanuljon meg boldogulni és ne használja a testvéreit banknak vagy inkább biztosításnak.

Mondjuk ettől még mondom, én adnék neki továbbra is annyit, amennyit tudok (=amit még a saját családom költségvetése elvisel, nem a saját gyerekeimtől veszem el az ételt, stb.)