Nincs kicsit túlparázva ez a mekkora lakásba lehet 2-3 gyereket vállalni kérdés?

Miért nincs túlparázva az a kérdés, hogy szabad-e vállalnia az embernek 3. gyereket?

A válaszodra annyit tudok reagálni, hogy nem a m2 a fontos, hanem az elrendezés. Jelen helyzetben 55 m2-es lakásban lakunk. A gyerekek egy szobában élnek 3-an. Simán elmegy még. Persze ez nem végső megoldás tudom. Örököltünk is egy házat, az 150 m2. De őszintén? Még el sem tudom képzelni, hogy mit fogunk csinálni akkora helyen? Ha én építkeznék vagy vennék házat, biztosan a lakóterek számát és nem a m2-t nézném.

Nem tudom. Mi 180 nm-es házban élünk négyen. Két pici gyerekünk van. Szerintem ideális, mindenkinek megvan a saját szobája, el lehet különülni, de együtt is kényelmesen el tudunk játszani a nappaliban. Én úgy gondolom, nem kell az a 100 akárhány nm, legfeljebb ideális, ha van.

Sokkal kisebb lakásban is szépen fel tudnak nevelni több gyereket, és sokkal nagyobb házban is lehet rossz gyerekkora valakinek.

szerintem meg nem a lakás mérete a fontos...hanm a családi élet minösége

tinédzser kortól vagyis 12-13 évestől kell egy külön kuckó nekik, de ennyi....

Mi 4-en lakunk 100 nm-en, és én is úgy gondolom, hogy ha egyszer jön egy harmadik csemete, az már egy nagyobb házba kell jöjjön.

De lehet azért gondolom így, mert gyerekként is nagy házban éltem. 120nm-es családi házunk volt, 4 en laktunk benne.

Albérletben laktunk a férjemmel még gyerekek nélkül 49 nm-en, hát én nagyon nagyon utáltam, nem volt egy hely, ahova elbújhatott volna az ember, ha egy kis magányra vágyott.

A mostani házunkban, mindenkinek saját szobája van, ahova vissza lehet vonulni, egyedül lenni. Számomra ez fontos és úgy látom a családom többi tagjának is.

De szerintem ez beállítottság kérdése. Ismerek olyant akik 70 nm-en élnek hatan és egyáltalán nem zavar senkit, tök jól érzik magukat. Én ezért senkit nem nézek le, tiszteletben tartom mindenki lehetőségeit, de azt is nagyon megértem, aki 100nm-re nem akar harmadik, negyedik babát vállalni

Így négyzetméterekben nem tudom, de azért lássuk be, hogy minimum 4 szobás lakás/ház kell 3 gyerekre, hogy mindenki külön szobában legyen, de még jobb lenne az 5 szobás, hogy a szülőknek is legyen saját hálószobájuk. De nem is értem, mi ezzel a probléma. Ez lenne a normális. Ha valakinek nem telik rá, nem kell annyi gyereket vállalni, nem kötelező.

Félreértés ne essék, mi sem vagyunk egyelőre kőgazdagok... De nem is vállalunk még gyereket...

Szerintem teljesen érthető a hozzáállás.

Nem csak plusz egy fekvőhelyet jelent a plusz egy gyerek.

Neki is kell a magánélet, intimszféra, ahol időnként kicsit nyugton lehet a többiektől. Kell hely a saját cuccainak, a saját játékainak, kell tér, hogy ne zavarják egymást.

Később jönnek fel hozzájuk barátok, osztálytársak, még később szerelmek...

Nem 120 négyzetméter az etalon 3 gyereknél. :)

De ismerős újépítésű lakásába én pl. egyet se szülnék. 48 nm, amerikai konyhás, ez jelenleg a szülők hálója is (ha úgy nézem, a hálóban főznek), és van egy kis lyuk, ahol most a baba van. Van még egy tágas előtér, egy fürdő, egy WC, és slussz-passz.

Két gyerek képtelenség, hogy elférjen ekkora szobában, ha csak nem egy ágyban alszanak. Nem beszélve arról, hogy a szülőknek sincs igazán intim szférája, azon a kanapén ülnek a vendégek, amíg készül a kaja, ahol ők este enytem-pentyem...szóval érted... :(

Nálunk is "tervben van", hogy ha kell, merre tudjuk bővíteni a házat, illetve hogy tudnánk egyszer beépíteni a padlást, lakható tetőtérré.

Egyáltalán nem állunk szerencsésen anyagilag, és nem tartjuk valószínűnek, hogy sokban tudjuk támogatni a gyerekeinket, ha lakásra lenne szükségük, mert családot alapítanának.

Marad a több generációs családmodell: mindenki egy nagy házban. Ami még mindig elérhetőbb, mint egy-egy házat/lakást előteremteni számukra. Lakni meg valahol nekik is kell. Még tíz év, és aktuális is lesz a kérdés....

Mert ez valami új mánia, hogy a gyereknek kuckó kell, terület, rezidencia, birodalom, és még sorolhatnám. És ha nem lesz neki, tuti lelki beteg lesz.

Elárulom, nem lesz lelki beteg, ha egy szobában nő fel a testvérével. Mint ahogy akkor sem, ha kollégiumba kerül, ahol akár négyen vagy még többen is lakhatnak egy szobában. Van éppen elég dolog, ami sérülést okozhat egy gyereknek, de az nem, ha egy szobában kell laknia a testvérével.

Most persze nem azt mondom, hogy szüljünk tíz gyereket egy egyszobás lakásba, de a 2 gyerek/szoba felállásba még senki sem nyomorodott bele.