Csak engem zavarnak az ennyire h. lye emberek? Már attól félek hogy egyszer elszakad a cérna és beszólok.

Akkor most mondjam, hogy még 2 hetes sem volt a lányom, mikor a rokonoktól a mindenféle jöttmentekig mindenki rákezdett, hogy: MIKOR JÖN A KÖVETKEZŐ?

Most 10 hónapos, de még mindig napi háromszor végighallgatom ezt... mi vagyok én? Tenyészkanca?

Nálunk az volt a rendszeres, hogy ha sírt a fiam rögtön jött a kérdés: "Nem szomjas?" Az első 2-3 ilyen kérdésnél még mondtam hogy nem.Persze ha tudtam hogy nagy valószínűséggel nem az.Utána már közöltem hogy dehogy nem, szomjas, éhes egy hete nem evett nem ivott, ráadásul a három napos kakis pelenka is biztos kezdi már zavarni... :)

Meg nagynénémnek és nagyanyámnak volt a hobbija hogy ha jöttek, azonnal etették itatták volna a fiamat, és ha épp fél órája se volt hogy evett (rendszerint sikerült úgy betoppaniuk), és érthető módon semmit nem tudtak belé tuszkolni akkor kérdezték: "Hát mért nem eszik, csak nem beteg?" Rendszerint olyankor is vigyorogva közöltem hogy dehogy nem, súlyos táplálkozási zavarai vannak egy hónapban csak egyszer etetik bent a kórházban szondával..

Megszületett a lányom bementünk látogatásra a munkahelyemre.

Úgy tudtam mindig elaltatni hogy enyhén rázogattam mert hasfájós volt és így nyugodott meg.

Erre jöttek avval hogy jaj, kirázom a kis beleid szegénynek, nem szabad, majd szólnak a gyámügyeseknek hogy bántom a lányom, és ezt mind nevetve.

Nem szabad így meg úgy tartani, nem szabad ezt ennie innia, borzasztó.

Látják hogy van fülbevalója és megkérdezik hogy kislány-e.

Nem régen kinn voltunk a kertben és éppen kint volt a 70 év körüli szomszédasszony.

erre megkérdezi édesanyámat hogy kivel alszik a lányom, édesanyám azt mondja hát az anyjával, erre benyögi hogy azt hittem a mamáékkal alszik.

Istenem, nagy az isten állatkertje!