Néha Nálatok is elszakad a cérna vagy csak nekem nem megy mindig? Olyankor utálom is magamat.

Úgy látom ezek a frontok mindenkinél bekavarnak.

Nyugi! Én nézem a hosszú távú előrejelzést és amikor meglátom, hogy hidegfront már ki is készültem.

A gyerekeknek is lehetnek rossz napjaik, próbáld meg viccesen kezelni.

Oh persze, én is kiszoktam akadni a másfél évesemre.

De elvem hogy nem ütök a gyerekre, sehogyn sem, és ezt eddig tudtam tartani, de sajna kiabálok rendesen néha.

Azt vettem észre, hogy lányom is akkor hisztisebb ha nekem kevesebb a türelmem. Mikor elég türelmem van gyorsan megoldjuk a hisztit, és jobban tudom nevelni is, ö is jobban megért mindent.

Szóval kitartás, és csak a kezed ne járjon el, a többitöl nem lesz baja.

Pont tegnap volt az, h semmi se volt jó NEKEM, ha kért vmit, ha jött utánam.... Persze mindig nagyon megbánom, hogy rászólok, mert tulajdonképp nem rossz ő sem....:S

Ha már nagyon türelmetlen vagyok, veszek be magne b6-ot, meg elmajszolok egy csokit, az szokott segíteni, nálam "levezeti" a feszkót:)

Mintha saját magam írtam volna...

Lányom 19 hónapos, jó kislány, én meg tiszta ideg vagyok néha. Ma is. Annyira felbosszantom néha magam mindenen, hogy magamra sem ismerek.

Persze közben nekem is lelkiismeret-furdalásom van, viszont nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Nem tudok feloldódni, türelmesebb lenni, pedig belül tudom, hogy úgy kellene csinálni, csak nem megy.

Nem tudom lányom mit gondol ilyenkor, mi marad meg benne, de remélem elfelejti, hogy néha tök hülye az anyja.

Ma én is tiszta gáz vagyok. De most is, pedig alszik, úgyhogy azt hiszem az egész nappal/élettel/magammal van bajom.

S alig várom azt a napot, amikor meg majd kicsattanok, olyan jól érzem magam.

Hülye hangulat... :(

Az viszont megnyugtat picit, hogy nem csak nekem vannak ilyen bugyuta napjaim.

Szerencsére verni nem szoktam, örülök, hogy ez úgy nem jön belőlem. Biztos van, akiből a verés is spontán kijön, de az nagyon rossz lehet.

Csak maga a feszültség...az olyan gáz, és a gyerekek meg nagyon megérzik, olyan radarjaik vannak. S úgy félek, hogy ez is árt neki.

Ma már előszedtem a magnézium tablettát, hátha segít...

(utolsó voltam)

Igen...ezzel én is így vagyok, soha nem ütném meg, de néha ahogy rászólok lehet hogy felér vele....:S

Remélem ha felnő ezekre nem fog emlékezni......hogy milyen zümi tudott néha lenni az anyja. Magneb6, lányok...az segít tényleg.

(Az azért engem is egy kicsit "megnyugtat" h nem egyedül vagyok ilyen. Mert persze a mai világban csak "szuperanyuk" lehetnek....)

Hú, csajok most egy kicsit nekem is jobb lett a kedvem, gáz nem gáz, azért lett jobb, mert örülök, hogy még vannak tökéletlen anyukák rajtam kívül. :)

Sokszor olvasni, hogy én soha nem kiabálok, soha nem zökkenek ki a tökéletes anyaságomból, soha nem veszítem el az agyam, soha...és ilyenkor azt hiszem én vagyok az állat és csak én működök rosszul.

Miközben szinte mindenkinek vannak rossz napjai, mindenkinél szakad néha a cérna, és nem is hiszek már a tökéletes, örök nyugiban élő anyukákban, akik semmikor sem veszítik el egy kicsit sem a fejüket.

Én egy tökéletlen, néha ideges, néha feszült, néha kiakadó anyuka vagyok, de közben a lányomat nagyon szeretem, és szeretetem sokkal erősebb minden áldott nap, mint az hogy néha kiborulok ezen vagy azon.

Ha a gyerek megérzi, hogy zizik vagyunk, akkor éppúgy megérzi azt is, hogy milyen nagyon szeretjük, és érzi a kételyeinket is, aminek a hátterében szintén érzik azt, hogy mindez azért van, mert meg akarunk felelni, szeretjük őket, és jót akarunk.

Szóval ne felejtsétek, hogy azt is érzi mennyire szeretjük!

Rossz napja meg mindenkinek van!

S hibázhatunk is.

Szép napot nektek!