Miért nem akarok gyereket?

Furcsán, és kívülállónak érzem magam, amiért nincsenek bennem anyai ösztönök, vágy egy gyerek iránt. Egyszerűen ha meglátok egy hisztiző gyereket, az az első gondolatom, hogy „te jó isten, csak én ne jussak ilyen sorsra, mint ez a szegény anyja”. Pedig az eszemmel nagyon jól tudom, hogy a nők nagy többsége a világ legnagyobb csodájának éli meg az anyaságot.

Ugyanakkor azt sem tudom elképzelni, hogy soha ne legyen gyerekem..Kicsit vágyom arra, hogy vágyjak rá:) Talán ez a legjobb megfogalmazás. Egy-jelenlegi állapotában „hisztimentes”- gyerek sem vált ki belőlem különösebb érzéseket, aranyos, elmosolyodom rajta, de ennyi.

Fog ez változni, vagy nagyon degenerált vagyok?

21/l